FRISS ENDRE: SZÜRET
FRISS ENDRE: SZÜRET
A hídra léptünk s még kisért bennünket az árnyék,
de elmaradt a fordulónál, mint a kósza eb –
de elmaradt a fordulónál, mint a kósza eb –
Végre!… bókolt a testes diófa
s lehajló ágával kedvesen tessékelt előre
s lehajló ágával kedvesen tessékelt előre
szigoru rendben álltak a szőllőkarók,
bő köpenyükben.
Mint a halálba induló ezred! –
bő köpenyükben.
Mint a halálba induló ezred! –
S a présház!… hogy megelevenült,
karjai kitárva,
s hivó, mosolygó ablakocskái!…
karjai kitárva,
s hivó, mosolygó ablakocskái!…
Csend guggol benn, csak a szőllő-lé csobog
a szitáról, egyhanguan, az örlő ásit,
karja fáradtan csüng már, a földön
sötét szőllő-szem vérzik, alvadón
Mint János legurult fője.
a szitáról, egyhanguan, az örlő ásit,
karja fáradtan csüng már, a földön
sötét szőllő-szem vérzik, alvadón
Mint János legurult fője.
Csönd van, nem rikolt senki, miért is?
Csendes szó illik ma sorunkhoz –
Csendes szó illik ma sorunkhoz –
Este lett, a Sashegy már feketén
gubbaszt, olajfánk rámázolódik
az égre… kócos gyerekfej!…
fölötte sarló fityeg és meztelen
csillagok dideregnek.
gubbaszt, olajfánk rámázolódik
az égre… kócos gyerekfej!…
fölötte sarló fityeg és meztelen
csillagok dideregnek.
