ILLYÉS GYULA: SZENNYES SIKÁTOROK KÖZÖTT

Berohantam a kapualjba
homlokomon és mellemen
szúró cseppekben hirtelen
kiütközött a rémület –
az égre néztem, társaim -
rohanó lépte és rekedt
fegyverek csahintásai
verték szívem. – Fejem felett
izzottak messze csillagok –

Távoli korok, ti ózondús
vihar utáni tág idők!
kiknek jöttében úgy hiszek
emlékezzetek majd reánk
emlékezzetek ránk férfiak
s ti jövő boldog lányok is
szennyes sikátorok között
lopakodtunk itt előre
szétszórva, félve, remegő
kezünk kapkodó kézfogása
meleg foganást kereső
szerelem volt, ölelkezés,
erős lelketek szülője!

Noviny Arcanum

Podívejte se, co o tomto tématu napsaly noviny za posledních 250 let!

Zobrazit