JUHÁSZ GYULA: ELÉGIA
JUHÁSZ GYULA: ELÉGIA
Sirt keresek most a temetőben,
Hol egy öreg cimbora pihent meg,
Kivel régi, boldogabb időkben
Gyakran jártuk ezt az ősi kertet.
Hol egy öreg cimbora pihent meg,
Kivel régi, boldogabb időkben
Gyakran jártuk ezt az ősi kertet.
Május volt a földön és szivünkben,
Dúdolt bennünk könnyű, enyhe mámor,
Muzsikált a szentek hegedüje
Eljövendő szebb és jobb világról.
Dúdolt bennünk könnyű, enyhe mámor,
Muzsikált a szentek hegedüje
Eljövendő szebb és jobb világról.
Ugy ujjongott lelkünkben az élet,
Sirok ormán az egekbe rontott,
Vágyaink a kikeleti fényben
Kigyulladtak, mint a csipkebokrok.
Sirok ormán az egekbe rontott,
Vágyaink a kikeleti fényben
Kigyulladtak, mint a csipkebokrok.
Most ő némán fekszik, karba kézzel
S várja, hogy majd én is idetérek,
Mig fejemre ráhajol az éjjel
S szállanak a szürke denevérek.
S várja, hogy majd én is idetérek,
Mig fejemre ráhajol az éjjel
S szállanak a szürke denevérek.
(Szeged)
