Berda József: Sirató ének
Berda József: Sirató ének
Nézd csak ezt a szépségesen fiatal, ezt a szőkehajú
hullát; mint nagy darab ékszer, úgy csillog ebben
a koporsóban! Mintha nem is volna halott,
hanem aludna csupán, olyan szelíd most. –
De száján, mely tegnap még csengett s mára elnémult,
ott fénylenek még az elcsattant csókok boldog rózsái,
mint harsogó ének, ha továbbzengi magát
a csöndes éjszakában.
hullát; mint nagy darab ékszer, úgy csillog ebben
a koporsóban! Mintha nem is volna halott,
hanem aludna csupán, olyan szelíd most. –
De száján, mely tegnap még csengett s mára elnémult,
ott fénylenek még az elcsattant csókok boldog rózsái,
mint harsogó ének, ha továbbzengi magát
a csöndes éjszakában.
Nézd, nézd csak az arcát: látszik kemény legény volt, –
csak a halál győzhette le nagyranőtt verekedéseit!
Ne sirasd őt hát hiába: kék szemei immár örökre
lecsukódtak, karja-lába nem hadonászik, nem
mozdulhat többé, s közönnyel várja, hogy daliás
testét, mely lobogó izgalmak tüzijátéka volt egykor,
megegye falánk gazdája, a föld, melynek
szerelméből fakadt e beborult világra.
csak a halál győzhette le nagyranőtt verekedéseit!
Ne sirasd őt hát hiába: kék szemei immár örökre
lecsukódtak, karja-lába nem hadonászik, nem
mozdulhat többé, s közönnyel várja, hogy daliás
testét, mely lobogó izgalmak tüzijátéka volt egykor,
megegye falánk gazdája, a föld, melynek
szerelméből fakadt e beborult világra.
