Erdélyi József: Elkárhozás
Erdélyi József: Elkárhozás
Egy fergeteges éjszakán
megunta végre italos,
asszony, gyerek, bivalyverő
éltét a sánta bivalyos, –
kiment a szénáskert alá,
hurkot vetett egy ágon át,
bedugta eltökélt fejét
és felakasztotta magát…
megunta végre italos,
asszony, gyerek, bivalyverő
éltét a sánta bivalyos, –
kiment a szénáskert alá,
hurkot vetett egy ágon át,
bedugta eltökélt fejét
és felakasztotta magát…
Az éjjeliőr látta meg,
egy szörnyü villám fényinél
s úgy megijjedt, hogy elszaladt,
el sem felejti míg csak él.
Ha többet mondott, mint ami
valóban a szemébe tünt:
megesküdött rá hétszer is, –
a mi hibánk, ha nincs hitünk…
egy szörnyü villám fényinél
s úgy megijjedt, hogy elszaladt,
el sem felejti míg csak él.
Ha többet mondott, mint ami
valóban a szemébe tünt:
megesküdött rá hétszer is, –
a mi hibánk, ha nincs hitünk…
Kéthónapos sárgacsikó,
a szénáskertben fel s alá,
nyargalva járt köröskörül, –
maga a Rossz Lélek talán,
kéthónapos sárgacsikó,
talán az Ördög maga volt, –
hátán a sánta bivalyos
bestia lelke lovagolt…
a szénáskertben fel s alá,
nyargalva járt köröskörül, –
maga a Rossz Lélek talán,
kéthónapos sárgacsikó,
talán az Ördög maga volt, –
hátán a sánta bivalyos
bestia lelke lovagolt…
