Illyés Gyula: Dózsa György beszéde a ceglédi piacon
Illyés Gyula: Dózsa György beszéde a ceglédi piacon
Ha a nemes útra indul,
ha megtér a hosszu útról,
mikor elmegy, mikor megjön,
sír a paraszt kint a földön.
ha megtér a hosszu útról,
mikor elmegy, mikor megjön,
sír a paraszt kint a földön.
Ha a nemes lakomázik,
vigan ugrál, parolázik,
serleget lódít a falra,
a paraszt jajdul föl arra.
vigan ugrál, parolázik,
serleget lódít a falra,
a paraszt jajdul föl arra.
Ha a nemes szomorkodik,
ha halálról gondolkodik,
térdre zöttyen, úgy bókolgat,
klastromot rak a papoknak,
ha halálról gondolkodik,
térdre zöttyen, úgy bókolgat,
klastromot rak a papoknak,
hogyha búsúl, hogyha vidul,
ha lány után kukurikul
s kezesíti kösöntyükkel,
fizetni a parasztnak kell.
ha lány után kukurikul
s kezesíti kösöntyükkel,
fizetni a parasztnak kell.
Ha böjtöl, ha házasodik,
ha beteg, ha szaporodik,
nyaka közé a parasztnak
ujra új adót akasztnak.
ha beteg, ha szaporodik,
nyaka közé a parasztnak
ujra új adót akasztnak.
Kis sorsomból magas pólcra,
léptem én világos dombra,
szertenéztem hogy ott álltam,
a világban csak ezt láttam.
léptem én világos dombra,
szertenéztem hogy ott álltam,
a világban csak ezt láttam.
Még akkora mint az arasz,
nyögi terhét már a paraszt,
alig ér tizenkét tavaszt,
érzi ustorát a paraszt.
nyögi terhét már a paraszt,
alig ér tizenkét tavaszt,
érzi ustorát a paraszt.
Ha a birtokán tanyázik,
lovat ugrat, agarászik,
akár fekszik, akár sétál,
a parasztnak csak kárt csinál.
lovat ugrat, agarászik,
akár fekszik, akár sétál,
a parasztnak csak kárt csinál.
Szól a kakas, fennen kiált,
világosodik a világ,
kakas, kakas már repüljél,
kastély tornyán énekeljél.
világosodik a világ,
kakas, kakas már repüljél,
kastély tornyán énekeljél.
Akár bent van, akár kint van,
a parasztnak csak új kin van,
mig csak a föld hátán lépdel,
rajtunk jár sok háznépével.
a parasztnak csak új kin van,
mig csak a föld hátán lépdel,
rajtunk jár sok háznépével.
Hogyha meghal, ha temetik,
kántorok kiénekelik,
ülik kilenc napos torát,
megnyögi azt is a jobbágy.
kántorok kiénekelik,
ülik kilenc napos torát,
megnyögi azt is a jobbágy.
Átkot hoz még halottan is,
lopó, csaló, rabló, hamis,
ha fejére malaszt száll is,
a paraszt fizeti azt is.
lopó, csaló, rabló, hamis,
ha fejére malaszt száll is,
a paraszt fizeti azt is.
Nyilott szájunk jajpanaszra?
Dögölj, rúgtak a parasztba,
korbács pattant, a torokba
rekedt a szó fojtogatva.
Dögölj, rúgtak a parasztba,
korbács pattant, a torokba
rekedt a szó fojtogatva.
Na, nem értünk a beszédhez!
Elég is ennyi testvérek,
balta, csép, már hadarólap
magyarázza igazunkat.
Elég is ennyi testvérek,
balta, csép, már hadarólap
magyarázza igazunkat.
Vérszopó dög, elég ennyi,
farkasféreg valamennyi,
testvéreim, – hajlokát is,
szélbe szórjuk a porát is!
Segélj, Krisztus, minket!
farkasféreg valamennyi,
testvéreim, – hajlokát is,
szélbe szórjuk a porát is!
Segélj, Krisztus, minket!
*
Elképzelem, igy szólt s nagy bajszát törölve,
néz a futó égre, majd a zajló földre.
S homlokán a harag rőt koszorújával
s szinte tántorogva nehéz igazával
indul Temesvárra süllyedni jeltelen’
szörnyü mocsaradba magyar történelem!
S mint egy barát írta harcairól irván:
nyomában ott tolong százhúszezer sátán.
néz a futó égre, majd a zajló földre.
S homlokán a harag rőt koszorújával
s szinte tántorogva nehéz igazával
indul Temesvárra süllyedni jeltelen’
szörnyü mocsaradba magyar történelem!
S mint egy barát írta harcairól irván:
nyomában ott tolong százhúszezer sátán.
