Erdélyi József: Ökör előtt
tízéveskoromban, ökör előtt álltam.
ökör előtt állni, hogy el ne induljon.
vérszopó legyektől szenvedett a jószág.
itt-ott már sebesre csipett oldaláról.
ha indult a Bimbó, orrára ütöttem.
nem vagy te főherceg, hanem szarvasmarha…
ha megfenyegettem az ostor nyelével.
hogy is tud ugy nézni az oktalan állat!
Mi köze is lehet az emberi nemhez?
Mindig csak azt várja: mikor szabadulhat.
talán azt gondolja: be jó az embernek…
vagy csak a jászolra s a jó éjszakára.
vagy gondolat nélkül néz a levegőbe.
csak kérődző szája őr unos-untalan.
felette szikrázik a nyári ég boltja.
pofáját vakarja hátulsó lábával.
kiherélt szivében a vágy nem viharzik.
lezuhan a tagló redős homlokára.
két sötét szeméből eltünik a bánat.
mint a szegény ember, lettétől voltáig.
az sem szabadulhat, ha csak nem álmában.
még gyerekkorában mindet kiherélni.