GELLÉRT OSZKÁR: CSOMBÓK
Valamikor te adtad édes:
Tudod-e, hogy már jó huszéves?
Két szó, groteszkül rímbe csengő.
Azóta vár, hogy versbe írom.
Halott arcomra jó lesz egyszer.
De a papírt azt összetépem.
S néz vádlón mint két szomorú szem:
Nem szabadulhatsz tőlem úgysem!
Hogy odaát tovább kinozzál,
Kendőm csücskén csombókba kötlek.
Majd kibogozlak túl a síron –
És azt a verset
A poklok kínja közt megírom.