ILLYÉS GYULA: IGEN, HAZAÉRTÉL…
ILLYÉS GYULA: IGEN, HAZAÉRTÉL…
Előbb a kalapot, aztán a kabátot,
aztán nyakkendőmet tettem le a székre.
Hazaértem. Anyám gyors főzéshez látott,
hallatszott a tojás vidám sercegése.
aztán nyakkendőmet tettem le a székre.
Hazaértem. Anyám gyors főzéshez látott,
hallatszott a tojás vidám sercegése.
Nyitva volt az ablak, künt liba csapkodott
a házvégi ólban, ugattak a kutyák.
Ültem csak merengve, az ismerős zajok
hozzámnyultak s lágyan vetkőztettek tovább.
a házvégi ólban, ugattak a kutyák.
Ültem csak merengve, az ismerős zajok
hozzámnyultak s lágyan vetkőztettek tovább.
Fáradtan hajtottam a viaszos vászon
hűs lapjára arcom, átadtam magamat.
Apró pöfögéssel ment tova a tájról
utolsó emlékem, az estéli vonat.
hűs lapjára arcom, átadtam magamat.
Apró pöfögéssel ment tova a tájról
utolsó emlékem, az estéli vonat.
Ültem csak egykedvüen s éreztem, hogy kedves
ujjak szivem körül babrálnak már s róla
fejtenek valamit… ültem mosolyogva
mint ki elérkezik egy szép értelemhez.
ujjak szivem körül babrálnak már s róla
fejtenek valamit… ültem mosolyogva
mint ki elérkezik egy szép értelemhez.
Hogy mit is értettem? Hallgattam egy szelid
tehén szuszogását a tiszta nagy estben
majd egy kisded-sirást… Hallgattam a csendben
a nyugvó szegénység halk csobbanásait…
tehén szuszogását a tiszta nagy estben
majd egy kisded-sirást… Hallgattam a csendben
a nyugvó szegénység halk csobbanásait…
Ültem s fülemen át fürge gondolatok
sürögtek, mint fényes halak és madarak,
néha-néha majd elnevettem magamat
egyik-másik oly vig volt, ugy csiklandozott.
sürögtek, mint fényes halak és madarak,
néha-néha majd elnevettem magamat
egyik-másik oly vig volt, ugy csiklandozott.
Igen, hazaértél… ilyesmit értettem –
ó forró szegénység, ömölj által rajtam!
életem, jövendőm a te sodrodban van
s itt-ott benned csillog most is ifju kedvem…
ó forró szegénység, ömölj által rajtam!
életem, jövendőm a te sodrodban van
s itt-ott benned csillog most is ifju kedvem…
