ILLYÉS GYULA: A KOCSIS CSAK ÁLLT…
a gazdatiszt rámért egy hatalmasat –
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
A lélekzetem elakadt.
Egy kutya szűkölt. A kocsis riadtan
szétnézett a tájon, szegény idegen!
s egymásután kétszer azt mondta: igen.
mintha az ütést a tiszt kapta volna…
Vörös lett az s dőlt belőle vad átka
rondán akár a részeg hányadéka.
nyugodtan, mint egy megcsúfolt új Mester.
Kalapot emelt, indult tova némán
s kutyája véle, mint ijedt tanitvány…