ILLYÉS GYULA: A BETYÁR
ILLYÉS GYULA: A BETYÁR
Lógó bajsza, szemöldöke
egy-egy havas borzolt bokor,
havas bokrok ütöttek ki
két füle hajlataiból.
egy-egy havas borzolt bokor,
havas bokrok ütöttek ki
két füle hajlataiból.
Csapzott őszes haja a szélben,
ahogy lefedte ősz fejét,
mint téli táj fölött gomolygó
zuzmorás, szélkavarta ég.
ahogy lefedte ősz fejét,
mint téli táj fölött gomolygó
zuzmorás, szélkavarta ég.
Igy emlékszem rá, félszeme,
félszeme is, mint befagyott
pocsolyán az el-feltünő
téli nap félve csillogott.
félszeme is, mint befagyott
pocsolyán az el-feltünő
téli nap félve csillogott.
Hangja is, mint a téli szél,
mint félholt farkasok rekedt
üvöltése, kiket nagy messze
most ölnek ép az emberek.
mint félholt farkasok rekedt
üvöltése, kiket nagy messze
most ölnek ép az emberek.
Igy állt a küszöbön. Mohón
falta a nagy bögre levest,
s törölte reszkető kezével
állán, mellén a csöppeket.
falta a nagy bögre levest,
s törölte reszkető kezével
állán, mellén a csöppeket.
Majd alázatosan lerakva
a bögrét kis anyánk elé
bucsuzott Krisztussal s megindult,
eldülöngélt a domb felé.
a bögrét kis anyánk elé
bucsuzott Krisztussal s megindult,
eldülöngélt a domb felé.
Eltünt, mint egy darab fehér
tél, téli mese, tétován
ugy ahogy jött azon a forró,
tikkasztó nyári dél után.
tél, téli mese, tétován
ugy ahogy jött azon a forró,
tikkasztó nyári dél után.
