FENYŐ LÁSZLÓ: ÉVÁNAK
FENYŐ LÁSZLÓ: ÉVÁNAK
Ez a néma hét érlelt hozzád,
e hallgatag napok,
e csönd, melyet a megijedt vágy
szomja nyujtóztatott.
e hallgatag napok,
e csönd, melyet a megijedt vágy
szomja nyujtóztatott.
És most, hogy itt állsz, a valóság
színébe halványt keverek,
való arcod napos szinébe
a halvány emlékezetet.
színébe halványt keverek,
való arcod napos szinébe
a halvány emlékezetet.
Mindig így volt s lesz: a valóval
az emlék is vele-tolong
s én a kettő között dadogva
válogatok, finnyás bolond.
az emlék is vele-tolong
s én a kettő között dadogva
válogatok, finnyás bolond.
Idézzem-é halóporában
Kőmíves Kelement, szegényt:
- Mi nappal épül, éjjel omlik -
Ismeritek a költeményt?
Kőmíves Kelement, szegényt:
- Mi nappal épül, éjjel omlik -
Ismeritek a költeményt?
Ám itt nap, éj keverve hozzák
épülő-omló arcodat -
s olykor az éj mondja ki azt,
amit a nappal megtagad.
épülő-omló arcodat -
s olykor az éj mondja ki azt,
amit a nappal megtagad.
Kisiklasz, mint reggel az álom
a gyűjtő eszmélet elől;
terveim meggyűlő homokját
szétfújja egy-szavad szele
a gyűjtő eszmélet elől;
terveim meggyűlő homokját
szétfújja egy-szavad szele
s az így, imént földönfutó lett
cigányos homokszemeket
egy pillantásod összehordja
ismét: formálják nevedet.
cigányos homokszemeket
egy pillantásod összehordja
ismét: formálják nevedet.
Valóság és emlék között
igy fűződsz, gyöngyös változat.
Nappal, mielőtt este lész,
ó, légy egy kicsit alkonyat.
igy fűződsz, gyöngyös változat.
Nappal, mielőtt este lész,
ó, légy egy kicsit alkonyat.
