Illyés Gyula: Téli éj
Illyés Gyula: Téli éj
Úgy, úgy, jó gyermekem, úgy lesz ujra minden, mint e világban volt.
Künt az ablak előtt megropog a friss hó, nyikorog, muzsikál,
ahogy a favágók elcsoszognak sorra… Lent a puszta kutnál
szomjas ökrök bőgnek … nyújtva s panaszosan … mint e világban volt.
Künt az ablak előtt megropog a friss hó, nyikorog, muzsikál,
ahogy a favágók elcsoszognak sorra… Lent a puszta kutnál
szomjas ökrök bőgnek … nyújtva s panaszosan … mint e világban volt.
Mint e világban volt, úgy lesz ujra minden … zsong a téli reggel,
Nagyanya dödögve tüzet rak a szoba kicsiny kályhájába,
söpörget, törölget, behoz három bögrét reszkető kezekkel. –
Alszol, de beleng már álmodba is a tej édeskés párája.
Nagyanya dödögve tüzet rak a szoba kicsiny kályhájába,
söpörget, törölget, behoz három bögrét reszkető kezekkel. –
Alszol, de beleng már álmodba is a tej édeskés párája.
Igy lesz ujra minden; álmélkodó szemmel ismersz mindent ujra,
páros drótja közt a megtisztitott lámpát … a hű varrógépet, mely vígan csörömpöl.
Ó, reggeli csodák! mintha minden ujra kezdődne! … Emlékezz! -
Tisztán, megújulva
ülsz föl a dunyhák közt, pislogsz nevetve a hirtelen örömtől -
Ez lesz a másvilág … nevetve ismerünk egymásra, kik hajdan
elváltunk, nevetve füzzük egymás nyaka köré karjainkat -
Künt kerék nyikordul, a disznók visongva döngenek az ólban.
Tele fürge zajjal, nyüzsgő igérettel megkezdődik a nap.
páros drótja közt a megtisztitott lámpát … a hű varrógépet, mely vígan csörömpöl.
Ó, reggeli csodák! mintha minden ujra kezdődne! … Emlékezz! -
Tisztán, megújulva
ülsz föl a dunyhák közt, pislogsz nevetve a hirtelen örömtől -
Ez lesz a másvilág … nevetve ismerünk egymásra, kik hajdan
elváltunk, nevetve füzzük egymás nyaka köré karjainkat -
Künt kerék nyikordul, a disznók visongva döngenek az ólban.
Tele fürge zajjal, nyüzsgő igérettel megkezdődik a nap.
Az édes, a könnyü, meghitt nap, a szép nap! és mostan beváltja,
mivel hajdan ujra s ujra hitegetett: sohase lesz vége -
Becsilingel a dél. Megáll a délután; ott ülsz az ablaknál és anyád karjába
dőlve nevetgélve tekingetsz a téli derüs szép vidékre!
mivel hajdan ujra s ujra hitegetett: sohase lesz vége -
Becsilingel a dél. Megáll a délután; ott ülsz az ablaknál és anyád karjába
dőlve nevetgélve tekingetsz a téli derüs szép vidékre!
A gyönyörű völgybe! s integetsz ha néha ismerősök jönnek küzközdve a hóba
S elfeledsz más mindent, ami máskor történt és másutt: azóta mindig
Idegenben!
ifju könnyeidet, férfi vergődésed … a jajt, a hajh-t, a négy sírt,
melyeknél zokogva
nyögtél s átkozódtál … elfeleded mindezt. Ahogy kezdetben volt, úgy lesz ujra minden!
S elfeledsz más mindent, ami máskor történt és másutt: azóta mindig
Idegenben!
ifju könnyeidet, férfi vergődésed … a jajt, a hajh-t, a négy sírt,
melyeknél zokogva
nyögtél s átkozódtál … elfeleded mindezt. Ahogy kezdetben volt, úgy lesz ujra minden!
S ezt az éjszakát is, e téli éjszakát, bús éjt, születésed harmincadik
éjét, mikor zengve-búgva
leomlott körötted a jövő légvára, gyermeki játékvár! s te dideregve-fázva
kiáltottál volna, már az ég felé is! - s szenvedtél csak némán, asztalra borúlva
mint kedves karokba,
hogy se földön, se égen, nem lelted helyedet, sehol e világba…
éjét, mikor zengve-búgva
leomlott körötted a jövő légvára, gyermeki játékvár! s te dideregve-fázva
kiáltottál volna, már az ég felé is! - s szenvedtél csak némán, asztalra borúlva
mint kedves karokba,
hogy se földön, se égen, nem lelted helyedet, sehol e világba…
