Krúdy Gyula: A LEVEGŐVÁLTOZÁS ÖRÖME ÉS SZOMORÚSÁGA
Krúdy Gyula: A LEVEGŐVÁLTOZÁS ÖRÖME ÉS SZOMORÚSÁGA
Az alább következő történetről nincs szó a regénykönyvekben, a szakácskönyvekben és más érdemleges nyomtatványokban, de mégis elő kell venni őt a mult időkből.
A multidőből érdekes olvasmány lehet az is, amit még nem hitelesítettek a krónikások. Így például a «Rózsacsokor»-hoz címzett belvárosi vendéglő törzsvendégének és a vendéglő főpincérének kirándulása a Józsefvárosba. Régi vendégek nem igen mozdulnak meg szívesen a helyükről. Hősünk, a «Rózsacsokor»-hoz címzett vendéglő törzsvendége mégis megmozdult és a kirándulásra magával csalogatta a «Rózsacsokor» főpincérét, Kraut Edét is, akinek távollétében talán nem is nyitották ki reggel a «Rózsacsokor» vendéglőt. A józsefvárosi kirándulást a törzsvendég és a főpincér unalmas, hosszú, ebédutáni délutánokon megbeszélték.
– Néha nem árt egy kis levegőváltozás a mi pályánkon, – mondta a «Rózsacsokor» főpincére.
A törzsvendég és a főpincér megértették egymást. Egy szombati napon elhagyták a «Rózsacsokor»-hoz címzett vendéglőt, hogy a mindennapi teendők helyett más szórakozást is élvezhessenek.
– A Józsefvárosba megyünk! – súgták össze, mintha nem mertek volna hangosan beszélni a belvárosi vendéglőben a kirándulásról, amelyet a törzsvendég és a főpincér levegőváltoztatás miatt tervbe vett.
