LESZNAI ANNA: HAZATÉRÉS
LESZNAI ANNA: HAZATÉRÉS
Kik nemzettek, tudták az utat: ki merre menjen
ha falvat, templomot, kocsmát vagy kastélyt keres.
Közülünk kerek e tájon senki se téved el
s a lombok árnya megsúgja, mennyi az óra.
Ösmerem sorsát a súlyos búzaszemeknek
s hogy melyik fánkon milyen szilva terem, –
mióta élek, egyazon tüzön forrott fazékunk
s dunnáink pelyhét egyazon tóban mosta a lúd.
Fiúkat szültem, nagyobbra nőttek magamnál,
most nézik a zölddel borított dombok csecsét
s a gulya ízes szagától dagad a kedvük.
Mi közben volt: vándorlás, vágyak, – elvitte a szél…
Napszállta, augusztus, áldás: itthon vagyunk!
ha falvat, templomot, kocsmát vagy kastélyt keres.
Közülünk kerek e tájon senki se téved el
s a lombok árnya megsúgja, mennyi az óra.
Ösmerem sorsát a súlyos búzaszemeknek
s hogy melyik fánkon milyen szilva terem, –
mióta élek, egyazon tüzön forrott fazékunk
s dunnáink pelyhét egyazon tóban mosta a lúd.
Fiúkat szültem, nagyobbra nőttek magamnál,
most nézik a zölddel borított dombok csecsét
s a gulya ízes szagától dagad a kedvük.
Mi közben volt: vándorlás, vágyak, – elvitte a szél…
Napszállta, augusztus, áldás: itthon vagyunk!
