ÁRKÁDIA
ÁRKÁDIA
«Új, szebb világ napsütése, győzelmes hit, gyakorlati meglátás és szent forróság hevíti át…»
(Nemzeti Ujság, «Tóth Tihamér írásairól»)
A tollról:
«Önmarcangoló regénye mutatja, hogy van benne szociális felelősségérzet; s ebben az esetben tudnia kell, hogy nem futólagos torokecsetelésre való a toll, amely egyet egyet-kettőt csúszik a nyálkahártyák gyulladásos felületén és «jöhet a következő», hanem lándzsa annak a kezében, aki szociális belátás a szociális harcok felé visz.»
(Mai Figyelő, Zsolt Béla Kínos ügy című regényéről)
Hasonlat a szuronyról:
A szurony nem hasonlít az ürgelyukhoz, a pentakiszoktaederhez, a vesepecsenyéhez, a biciklikerékhez, a Vérmezőhöz, a szőlőfürthöz, a csipketerítőhöz és a konvex lencséhez. Mihez nem hasonlít még a szurony? Ez megtudható egy versből, melynek címe: Szurony – s mely elejétől végéig: hasonlatok a szuronyról. Ime az utolsó szakasza:
«S mint ápis-bika,
vagy a szent-krokodil
régi, csúf időkben,
ha térden csúsztak
előtte
és bekapta
az imádkozót!»
vagy a szent-krokodil
régi, csúf időkben,
ha térden csúsztak
előtte
és bekapta
az imádkozót!»
(Mai Figyelő, Szurony)
Az errrő rroppant sziklatömbjeiből:
«Ásott. Amint roppant kezeiben az ásó elbúsult gyorsulással mart a fekete földbe…»
«Részegedtek az izmai, izmaiban megbújt vadkölyök lelkei, melyeket idő, inség s muszájtétlenség nem tudtak vénekké juhászítani.»
«Pedig a holt dolgokban már elindult a tavasz. A meztelen ágak már duzzadt rügyekkel erőszakoskodtak bele a levegő meleg méheibe.»
«A roskadt szárnyú kapunál két elösztövéresedett kutya szagolta egymást s az orruk tele volt lírai költészettel.»
(Élő magyar irodalom, Szabó Dezső: Toldi Miklós szomorúsága)
