Fenyő László: Ébredés
Fenyő László: Ébredés
Emlékszel a kegyetlen téli ébredésre,
dunnád alatt édes fuvolaszó
s kiszórt a reggel marka… Künn nagy pihék
szálltak, mint könnyen sebzett madarak:
körben, hintázva, ferdén siklott le a hó.
dunnád alatt édes fuvolaszó
s kiszórt a reggel marka… Künn nagy pihék
szálltak, mint könnyen sebzett madarak:
körben, hintázva, ferdén siklott le a hó.
S mentél az iskolába megcsonkított álmaiddal,
Szibériát játszott és dúdolt hozzá a hó,
mentél számkivetetten… és utolsó csöngetésre
a padba rogytál, körülötted csupa hóhér:
Fegyelem… Kötelesség… Tanítók… a Való.
Szibériát játszott és dúdolt hozzá a hó,
mentél számkivetetten… és utolsó csöngetésre
a padba rogytál, körülötted csupa hóhér:
Fegyelem… Kötelesség… Tanítók… a Való.
Ó, minden ébredés azóta is ilyen,
Lappföld a világ, merő Jeges-tenger és csupa eszkimó!
S a reggel bárhová lök, hófúvás nekem!
Észak az én hazám! Hajótörött napom
a rum lángja! Szálas fám mind bitó!
Lappföld a világ, merő Jeges-tenger és csupa eszkimó!
S a reggel bárhová lök, hófúvás nekem!
Észak az én hazám! Hajótörött napom
a rum lángja! Szálas fám mind bitó!
Ágyam, ne engedj… Ébredek már…
minden nap újra ébredek
s minden nap újra kell legyőznöm
a hétfejű sárkányt:
minden nap újra ébredek
s minden nap újra kell legyőznöm
a hétfejű sárkányt:
a fantasztikus életet!
