TASS JÓZSEF: UJ-ÉV
TASS JÓZSEF: UJ-ÉV
Mért örüljek néked – ujév? Aki ugy jössz,
Mint egy festett angyal, pezsgős palackkal a hónod
Alatt, aranyfélcipőben, sivító malac hátán, gyönyörüen,
Részegen és alávalóan? Micsoda boldog
Izgalommal köszöntselek? – Bár futnék előled, ha lehetne
Akárhova!… Ám viszel – és tapadsz a szivemhez,
Mint a félelem – és hajtasz előre,
Mint a vágy és – inni kell rád és koccintani kell rád,
Aljas ringyó és hinni kell benned, – azt a keserves
Szilveszterét neki! – és kivánni kell – boldog ujévet!
A sok pocsék-rossz év után végre – egy jó évet a magyarnak!
Hát forduljon mire jóra, mint a mesében,
Leljen aranyat a szegény ember az uton.
Füstöljön serényen a kémény, kolbász ropogjon a tüzön,
Menyecske álljon az ajtóban, kötényén nyiljon a rózsa…
Aj – legyen vége a csunya
Nincstelenségnek egyszer már! Uj mese szóljon,
Uj ember nőjjön! – És teremjen bővebben az áldott
Jó, magyar föld, hogy adhassunk nyavalyának,
virtusnak, bicskának eleget – s a tetejébe
Maradjon is egy pár gatyás paraszt
Verekedni az istennel meg a sorssal!
Mint egy festett angyal, pezsgős palackkal a hónod
Alatt, aranyfélcipőben, sivító malac hátán, gyönyörüen,
Részegen és alávalóan? Micsoda boldog
Izgalommal köszöntselek? – Bár futnék előled, ha lehetne
Akárhova!… Ám viszel – és tapadsz a szivemhez,
Mint a félelem – és hajtasz előre,
Mint a vágy és – inni kell rád és koccintani kell rád,
Aljas ringyó és hinni kell benned, – azt a keserves
Szilveszterét neki! – és kivánni kell – boldog ujévet!
A sok pocsék-rossz év után végre – egy jó évet a magyarnak!
Hát forduljon mire jóra, mint a mesében,
Leljen aranyat a szegény ember az uton.
Füstöljön serényen a kémény, kolbász ropogjon a tüzön,
Menyecske álljon az ajtóban, kötényén nyiljon a rózsa…
Aj – legyen vége a csunya
Nincstelenségnek egyszer már! Uj mese szóljon,
Uj ember nőjjön! – És teremjen bővebben az áldott
Jó, magyar föld, hogy adhassunk nyavalyának,
virtusnak, bicskának eleget – s a tetejébe
Maradjon is egy pár gatyás paraszt
Verekedni az istennel meg a sorssal!
