FEKETE LAJOS: LÉHŰTŐK
FEKETE LAJOS: LÉHŰTŐK
Az ő világuk egész más világ
mint azoké kiket a déli nap
a verőfényes Dunapartra csal,
hogy divatból mutassák magukat.
mint azoké kiket a déli nap
a verőfényes Dunapartra csal,
hogy divatból mutassák magukat.
Úgy hevernek a parti köveken
hanyattfekve, foltosan mint a zsák
s félignyitott szempillán keresztül
nézve is látják mily szép a világ.
hanyattfekve, foltosan mint a zsák
s félignyitott szempillán keresztül
nézve is látják mily szép a világ.
A felhőtelen eget s a hidak
magasbaszökő karcsú íveit
az egymás után elmúló napok
hiábavalósága közt lesik.
magasbaszökő karcsú íveit
az egymás után elmúló napok
hiábavalósága közt lesik.
A boldog, édes henyélés között
tán azt sem hallják gyomruk hogy korog,
mert éhségük a biztató meleg
nap tanácsára meghunyászkodott.
tán azt sem hallják gyomruk hogy korog,
mert éhségük a biztató meleg
nap tanácsára meghunyászkodott.
Kész bosszúság, asszonyféle ha jön
és lábhegyével ébresztgeti az
alvót: – jó ember! ezt a csomagot
nem vinné el? – s a jó ember pimasz
és lábhegyével ébresztgeti az
alvót: – jó ember! ezt a csomagot
nem vinné el? – s a jó ember pimasz
mozdulattal hátat fordít s morog.
Mert az álom könnyebb mint a málha!
a napsugár meg meleg takaró;
ki törődik csomagos bajával
Mert az álom könnyebb mint a málha!
a napsugár meg meleg takaró;
ki törődik csomagos bajával
másnak, – amikor vizen és napon
úgy él az ember, hogy szinte ragyog
a népfénytől kikalapálva és
nem emel a munkának kalapot.
úgy él az ember, hogy szinte ragyog
a népfénytől kikalapálva és
nem emel a munkának kalapot.
S ha Gellért püspök karja közt a nap
(igy Pestről nézve) alkonyatba húll,
szendergő fecskékkel a Dunapart
népe a hidak lábához lapul.
(igy Pestről nézve) alkonyatba húll,
szendergő fecskékkel a Dunapart
népe a hidak lábához lapul.
