DEVECSERI GÁBOR: HEGYI ÉNEK
DEVECSERI GÁBOR: HEGYI ÉNEK
A szeretőm, fejét karjára
támasztva, elaludt,
apró füvek altatták s lassu,
keskeny erdei ut.
támasztva, elaludt,
apró füvek altatták s lassu,
keskeny erdei ut.
Mellette játszott, duruzsolt,
mormogott büvös szavakat,
izgatottan szaladgált, megnőtt,
beleszeretett a patak,
mormogott büvös szavakat,
izgatottan szaladgált, megnőtt,
beleszeretett a patak,
Minden másodperccel nagyobb lett
és befolyt orrán és fülén,
most ébredt volna mosolyogva,
de nem tudott szegény.
és befolyt orrán és fülén,
most ébredt volna mosolyogva,
de nem tudott szegény.
Arca felett folyt át gyöngéden,
napban fürdött a rét,
csókolgatta fogát, kimosta
s elvitte szemét.
napban fürdött a rét,
csókolgatta fogát, kimosta
s elvitte szemét.
Térdeit megoldotta és
ellepte derekát,
csodálkoztak a kis füvek,
mikor lába levált.
ellepte derekát,
csodálkoztak a kis füvek,
mikor lába levált.
Haját is simogatta, lágyan
legyezgette, játszott vele,
bontotta, ringatta, becézte
s fürtökben vitte messzire.
legyezgette, játszott vele,
bontotta, ringatta, becézte
s fürtökben vitte messzire.
Hárfapengető ujjait
nevetve hordta szét,
kilenc nagy folyó lett belőle.
Dicsértessék az ég.
nevetve hordta szét,
kilenc nagy folyó lett belőle.
Dicsértessék az ég.
