ÁRKÁDIA
ÁRKÁDIA
A tökéletes sejt:
«Móricz Zsigmond rátalált Joó Györgyben a tökéletes sejtre, mely morzsákból táplálkozva s magára hagyva vadvirágként élt, de mégis ragyogón és vidáman csinálta az életnek, emberi életünknek alapmozdulatait».
(Válasz, Féja Géza cikke «A boldog ember»-ről).
Ami a szakácskönyvekből kimaradt, avagy hogyan kell habot keverni:
«Már nevetett is. Aztán ráhajolt az üstre és verte, csapta ide az istenhátamögé szorított szebbrevágyó életének minden elfojtott keserűségével a habot.»
(Ujság, Asszony a városból című novella).
A társadalmi rang az ajtó magasságával is mérhető:
«Szép és gazdag vagyok, irígyelt és előkelő, minden ajtó nyitva előttem, a legmagasabbak is…»
Ugyanennek a mondatnak a második fele a női hidegségről szól, bár kissé körülményesen:
«…van mindenem, választékos holmim (fehérneműm), ez tartozik őhozzá (a férjhez) belőlem, ami azon túl van, nem érzem szükségét, hogy vele közöljem.»
(Ujság, Virágos fák című novella).
A vezércikkíró szintén állja a versenyt. Az egyik lapban azt írja, őszibarack-termésünkről zengvén himnuszt, hogy «a magyar barack kétvállra fektette a francia barackot», a másikban így örvend a békének:
«De ebben az arasznyi létben elemi lendülettel tör előre, mint egyik legfontosabb befolyás: az életösztön». «Mennyire szeret nyugodtan dolgozni (az életösztön). Úgy, hogy holnapját ne fenyegesse állandó tengerrengés.»
(Magyar Hirlap, Béke című vezércikk).
Összetett szavak a magyarban:
«…anyjával a kávétrécselésre menni…» (12. old.)
«…úgy érzi magát, mint a macska, melyet szőrmente ellenében simogatnak…» (56. oldal).
«…te szegény munkaállat». (65. oldal).
(Gilgi, Irmgard Keun regénye, fordította Bozzay Margit).
