József Attila: Mint gyermek…
és felgyujtotta az apai házat
s most idegenség lepi, mint a köd
s csak annak mellén, aki ellen lázadt,
arcát mutatni szabad mosolyának,
oly reménytelenül erőlködök,
hogy könnyeimre: erényre találjak.
és nincs jó szó, mely megríkasson engem.
Kuporogva csak várom a csodát,
és meg is mondja szépen, micsodát
bocsát meg nékem a farkasveremben.