Weöres Sándor: Nordkap
Weöres Sándor: Nordkap
– Baumgarten Ferenc emlékének –
Suhog, suhog a sós, goromba szél.
A félkaréjos, rezgősejtü tenger
fehéren villog, mint csiszolt acél.
A félkaréjos, rezgősejtü tenger
fehéren villog, mint csiszolt acél.
Boldog közönnyel töltődik az ember,
egészen jó, szelíd és lomha lesz,
nem bámul többé, gondolkozni sem mer.
egészen jó, szelíd és lomha lesz,
nem bámul többé, gondolkozni sem mer.
Titok kapuja, világ-vége ez!
Nagy sziklatömb, aggott, mohos, mogorva
és oldal-csápja égnek meredez.
Nagy sziklatömb, aggott, mohos, mogorva
és oldal-csápja égnek meredez.
Sötét hármas redője elomolva
s mind élesebben lejt a mély fele
s foltját a tenger sávokká sodorja.
s mind élesebben lejt a mély fele
s foltját a tenger sávokká sodorja.
Dermedt a táj. Halvány a fény tere.
De testtelen virágát mind kibontja,
amint eljő az Arctis éjfele.
De testtelen virágát mind kibontja,
amint eljő az Arctis éjfele.
A tenger hátán piros-lila pompa
s a jég-eres, tündöklő, messzi lapp
hegykúpokat narancs-fényködbe vonva
s a jég-eres, tündöklő, messzi lapp
hegykúpokat narancs-fényködbe vonva
holtan szikrázik az éjféli Nap.
