VÉSZI ENDRE: SZŐLŐSZEM
s huszonegy gömbölyű társadért,
fogam kése alatt ömlen a vér;
kár érted s huszonegy testvéredért.
fönn ült a tőkén – s az agyagon,
a tőke szalmakabátot kapott:
őszi szél lépte alatt megropog.
anyó, ki álmaimból ismerős,
kék szeme van, mosolyog mint gyerek,
kötényét huzigálják a szelek.
Illeszti a vörösarcu köveket.
A szeretője karcsulábu és
olyan a teste, mint friss hóesés.
Titeket kosárból szedtek elő.
Kosárból, mint az ósdi öregek
a puffadtarcu tésztakenyeret.
Fogam kése alatt ömlen a vér.
Szájamba, inyembe csorog a nedv,
röpíts el, szakíts el tavaszi kedv,
mert szegény vagyok, mint szőlőszem.
Az életünk prés, büntet örömért,
pedig kár értem s millió testvéremért.