WEÖRES SÁNDOR: PASTORALE
s két szemgolyód egészen elsötétül.
Forró lehed a vállgödrömbe szédül,
nyakamra száll a pilleszárnyu száj.
feszes indák fonódnak derekamra,
te vagy köröttem fönn, lenn, jobbra, balra,
élő koporsó, átfogsz mindenütt.
hogyan hullámzik a hasad, a melled!
Fekszünk, lelketlen, mint az állatok.
mint fellegárnyas föld felé a villám. –
Aztán burkot von a könny a pupillán.