JANKOVICH FERENC: RÉSZEGSÉG JÉZUSÉRT
JANKOVICH FERENC: RÉSZEGSÉG JÉZUSÉRT
Zúg az éjben hat harang felém –
ó, ragadj el, indulat!
Bús agyamról – nagy fekete rém –
felrepül a gondolat…
Édesíts meg ezt az éjemet,
gazdátlan vérem és husom,
ó, ne vesd meg második helyed –
ó, ragadj el, édes Jézusom!
ó, ragadj el, indulat!
Bús agyamról – nagy fekete rém –
felrepül a gondolat…
Édesíts meg ezt az éjemet,
gazdátlan vérem és husom,
ó, ne vesd meg második helyed –
ó, ragadj el, édes Jézusom!
Ments magadhoz engem kegyesen,
és ne ródd fel mámorom;
én a mámort érted keresem,
Téged említ, Téged rejt borom –
ó, repülj fészkembe, míg merész
lángolásom Téged hívni mer,
siess hozzám – hajnalban az ész,
könyörtelen gazdám, gúzsba ver.
és ne ródd fel mámorom;
én a mámort érted keresem,
Téged említ, Téged rejt borom –
ó, repülj fészkembe, míg merész
lángolásom Téged hívni mer,
siess hozzám – hajnalban az ész,
könyörtelen gazdám, gúzsba ver.
Jaj, de mostan végre szabadon,
bár dadogva, elmondom neked,
mint kínlódom nélküled vadon,
mint szigetén a számkivetett –
volt nekem egy kedves páterom,
ki engem a szigetre vetett,
volt nekem egy kedves páterom,
ki engem a szigetre vetett.
bár dadogva, elmondom neked,
mint kínlódom nélküled vadon,
mint szigetén a számkivetett –
volt nekem egy kedves páterom,
ki engem a szigetre vetett,
volt nekem egy kedves páterom,
ki engem a szigetre vetett.
Husvétkor egyszer, szent nevedben én
meggyóntam néki legnagyobb bajom,
hogy szellememben egy fekete rém
sötét uralmát bontja szilajon;
hogy elbukom, nincs erőm ellene
– a sivatagban délibáb a hit –
belém csapott az ördögi fene –
óh! esdve kértem orvosságait.
meggyóntam néki legnagyobb bajom,
hogy szellememben egy fekete rém
sötét uralmát bontja szilajon;
hogy elbukom, nincs erőm ellene
– a sivatagban délibáb a hit –
belém csapott az ördögi fene –
óh! esdve kértem orvosságait.
De többet ő sem mondhatott nekem:
megálljak, óh – a lelkem elveszett…
Bujdokolva e földi téreken
könyörgök most is bűneim között:
emelj magadhoz engem, Istenem,
kit lángoló ész magához kapott,
ma sem vagyok a hit regőse, nem! –
ki akkor voltam, most is az vagyok.
megálljak, óh – a lelkem elveszett…
Bujdokolva e földi téreken
könyörgök most is bűneim között:
emelj magadhoz engem, Istenem,
kit lángoló ész magához kapott,
ma sem vagyok a hit regőse, nem! –
ki akkor voltam, most is az vagyok.
Uram a könnyelmű ész; szellemem,
dölyfös vitorlám repít az úton, –
hódíts meg engem, égi szerelem,
váraddá tegyél, édes Jézusom,
ki borral űzte tüzes angyalát,
dölyfös vitorlám repít az úton, –
hódíts meg engem, égi szerelem,
váraddá tegyél, édes Jézusom,
ki borral űzte tüzes angyalát,
óh, könyörülj az érted küzködőn,
óh, zengd nekem szíved hives dalát,
rabolja magadhoz égi kikötőm!
óh, zengd nekem szíved hives dalát,
rabolja magadhoz égi kikötőm!
