Kassák Lajos: Haldokló madaram
Kassák Lajos: Haldokló madaram
Óh, az én madaram, kit jó óráimban
Verébkének is neveztem és dajkáltam
mint a csecsemőt s szerettem, ahogyan csak
az ég csillagait szerethettem volna
íme, verssel magasztalom fel, mielőtt
örökre elfordul testvéri szivemtől.
Verébkének is neveztem és dajkáltam
mint a csecsemőt s szerettem, ahogyan csak
az ég csillagait szerethettem volna
íme, verssel magasztalom fel, mielőtt
örökre elfordul testvéri szivemtől.
A halál küszöbén didereg szegényke
sárga tollaiban kihunytak a tüzek
s tovaszállt az erdők különös illata
amely dus és friss lehelletéből áradt.
Láttátok-e ahogy tenyeremben ült
s a világ gyönyörüségéről énekelt?
sárga tollaiban kihunytak a tüzek
s tovaszállt az erdők különös illata
amely dus és friss lehelletéből áradt.
Láttátok-e ahogy tenyeremben ült
s a világ gyönyörüségéről énekelt?
Verébke, szép Verébkém, nádi hegedű
csengő, mely a felhőnyáj előtt csilingelt
napsugárt huzok e sorokból és dunnát
szövök belőle, hogy enyhítse kínjaid.
csengő, mely a felhőnyáj előtt csilingelt
napsugárt huzok e sorokból és dunnát
szövök belőle, hogy enyhítse kínjaid.
Óh, pajtásom és legkedvesebb Kedvesem!
Hallod-e még a dalt, mit dalolok néked
s emlékszel-e még a pillanatra, mikor
arany szárnyaidon házamba költöztél?
Hallod-e még a dalt, mit dalolok néked
s emlékszel-e még a pillanatra, mikor
arany szárnyaidon házamba költöztél?
