Sárközi György: Emlékezés egy vén malomra
Sárközi György: Emlékezés egy vén malomra
Nem tudom mi történt velem,
Szomorú vagyok semmiért, -
Mint a malom, amely alól
Hirtelen kiszáradt az ér.
Szomorú vagyok semmiért, -
Mint a malom, amely alól
Hirtelen kiszáradt az ér.
Nyitom-csukom a könyveket,
Költők dalát, bölcsek tanát,
De unalmasak a szavak,
Mint karácsony táján a mák.
Költők dalát, bölcsek tanát,
De unalmasak a szavak,
Mint karácsony táján a mák.
A nap benéz az ablakon -
Bántja szemem a csillogás.
Az asszony szól - nem felelek
S tűröm a sértett duzzogást.
Bántja szemem a csillogás.
Az asszony szól - nem felelek
S tűröm a sértett duzzogást.
Nem tudom, mi történt velem,
Faltól-falig ténfergek és
Fölszáll, mint gyökérből a nedv,
Lábamból az emlékezés.
Faltól-falig ténfergek és
Fölszáll, mint gyökérből a nedv,
Lábamból az emlékezés.
Különös tájon jártam én,
Lábamnál sebes víz zihált,
Malom ingott rajt és a hold
Felé ezüst lisztet szitált.
Lábamnál sebes víz zihált,
Malom ingott rajt és a hold
Felé ezüst lisztet szitált.
Kiáltottam, amint szokás,
Kavicsot is dobtam talán,
S az ablakon halottfehér
Arccal kinézett dédapám.
Kavicsot is dobtam talán,
S az ablakon halottfehér
Arccal kinézett dédapám.
