Illyés Gyula: JEREMIÁS
Illyés Gyula: JEREMIÁS
Ime itt a táj, kész városod -
S a romok mérnökei ott:
A konok torzó-tervezők, az ősi
Csend megszállt álmodói, rendezői.
És pontos rajz szerint omol
Büszkeségünk szép magasaiból
A kő, a vas, az agyagba kevert
Nyujtózó eszme. Feldobott csokor:
Úgy száll, foszol, kereng le majd a kert.
Vérző madárként sír, fut az idő.
Amit jósoltam, mind betelt.
S a romok mérnökei ott:
A konok torzó-tervezők, az ősi
Csend megszállt álmodói, rendezői.
És pontos rajz szerint omol
Büszkeségünk szép magasaiból
A kő, a vas, az agyagba kevert
Nyujtózó eszme. Feldobott csokor:
Úgy száll, foszol, kereng le majd a kert.
Vérző madárként sír, fut az idő.
Amit jósoltam, mind betelt.
Új bölcsek, új tudók tünnek elő.
Hűs orvos-ujjuk érintéseitől
A nyelv kihull, a szem kidől,
Elveszti, amért létre kelt:
Eszét veszti a csecsemő.
Amit jósoltunk, mind betelt.
Hűs orvos-ujjuk érintéseitől
A nyelv kihull, a szem kidől,
Elveszti, amért létre kelt:
Eszét veszti a csecsemő.
Amit jósoltunk, mind betelt.
Ki lesz helyén a nagy cserében?
Ó, forditott világ. Patája
Körül dörgéssel s gyors tüzek
Korbácsával a dühös ég
A bokrok, ólak közt üget,
Tiporja gyáva gyermekét.
Mult kék színével jár az égen
Atyáink munkás házatája.
Ó, forditott világ. Patája
Körül dörgéssel s gyors tüzek
Korbácsával a dühös ég
A bokrok, ólak közt üget,
Tiporja gyáva gyermekét.
Mult kék színével jár az égen
Atyáink munkás házatája.
Ki lesz helyén? Nyugodt vagyok.
S csak büszkébb, ha senki sem ért.
Akár az est, elborulok,
Tán sírok, tán játszadozok,
Hogy nem felelek semmiért.
S csak büszkébb, ha senki sem ért.
Akár az est, elborulok,
Tán sírok, tán játszadozok,
Hogy nem felelek semmiért.
1939. szeptember 10.
