FENYŐ LÁSZLÓ: A FALIÓRA
FENYŐ LÁSZLÓ: A FALIÓRA
Ismertem egy bogaras asszonyt,
volt egy bolond faliórája:
az időt összevissza járta,
mutatta, tiktakkolta, verte,
benne-lengett gazdája lelke.
volt egy bolond faliórája:
az időt összevissza járta,
mutatta, tiktakkolta, verte,
benne-lengett gazdája lelke.
Ha a város harangjai
delet jeleztek ünnepéllyel,
falióránk konok fejével
hatot bólintott vagy hetet,
ötöt, tizet, csak nem delet.
delet jeleztek ünnepéllyel,
falióránk konok fejével
hatot bólintott vagy hetet,
ötöt, tizet, csak nem delet.
Mit bánta ő a künti rendet,
az idő rendjét, a világét,
csak mondogatta a magáét,
gúnnyal, egykedvüen mikor hogy:
vén, rozsdás tikktakkja csikorgott.
az idő rendjét, a világét,
csak mondogatta a magáét,
gúnnyal, egykedvüen mikor hogy:
vén, rozsdás tikktakkja csikorgott.
Mint présel virág az albúmban
nem érez sorsot a mezővel,
a széllel, a lengedezővel,
gyökerével, melyről letépték
s felejti pillék könnyű léptét,
nem érez sorsot a mezővel,
a széllel, a lengedezővel,
gyökerével, melyről letépték
s felejti pillék könnyű léptét,
más világ már albúm-világa
mint a nap-és széljárta hajdan,
törött levele-selyme, halkan
mi felszáll belőle, elillant
illata emléke, nem illat:
mint a nap-és széljárta hajdan,
törött levele-selyme, halkan
mi felszáll belőle, elillant
illata emléke, nem illat:
így tekintsd ezt a faliórát,
nevetséges önkényuralmán
vihoghatsz, tenyeredbe fojtván
szád - ő méltósággal csinálja,
az idő nem ura, szolgája.
nevetséges önkényuralmán
vihoghatsz, tenyeredbe fojtván
szád - ő méltósággal csinálja,
az idő nem ura, szolgája.
Nem ő szolgálja, néki szolgál
a pillanat, a perc, az óra,
magát mutatja mutatója
és mintha szólna: - Veszve minden,
hát a zavart hirdetem innen.
a pillanat, a perc, az óra,
magát mutatja mutatója
és mintha szólna: - Veszve minden,
hát a zavart hirdetem innen.
Mintha egy szegény, őrült nyomdász
úgy szedné a betűket sorba,
hogy értelme sehogyse volna
olvashatnád előre, hátra,
így is, úgy is abrakadábra.
úgy szedné a betűket sorba,
hogy értelme sehogyse volna
olvashatnád előre, hátra,
így is, úgy is abrakadábra.
Vagy mint beszélő papagály, mely
betanult szövegét rikoltja
jóra, rosszra, élőre, holtra:
így falióránk, a szegény,
csak ring a maga ütemén.
betanult szövegét rikoltja
jóra, rosszra, élőre, holtra:
így falióránk, a szegény,
csak ring a maga ütemén.
Álmomba olykor belekettyen,
félek, még ráförmedek egyszer:
- Mért zsörtölődsz? Kivel veszekszel?
Ne szabotálj, vén anarchista,
időd lejárt s nem jő már soha vissza.
félek, még ráförmedek egyszer:
- Mért zsörtölődsz? Kivel veszekszel?
Ne szabotálj, vén anarchista,
időd lejárt s nem jő már soha vissza.
