ILLYÉS GYULA: JÁTSZOTTAM…
játszol te is, vídám vagy.
Nevettél. S hirtelen a menny
eltorzult, fényes szájad.
villámaid ragyogtak -
Néztem cikázó sorait
hánytorgó homlokodnak.
karba kapott, becézvén,
Egyszerre szemefénye ott
röpdelt a balta élén.
Mi részegít? Hiába
nevetsz már. Félve figyelem,
hogy jársz, dülöngsz a házban.
csattan, törik, mint ablak!
Lámpa húll, hó száll, tollpihék;
a gyermekek zokognak.
tavaszi-őszi szélben.
Rámhajolsz? Még rejtelmesebb
arcod; mint tükörképem.
erdők; mezők letépve.
Hallgatsz. Neked is harc között
adatik már csak béke?
ha könny közt vall, dadog már?
Mint nékem? Ki vagy, nem tudom,
csak azt, fiad vagyok már.