Weöres Sándor: Naplórészlet
Weöres Sándor: Naplórészlet
Egy idő óta érzem magamban:
kezdem sajnálni mástól, mi enyém.
Ki bármit bárkinek örömmel adtam,
fösvénység bujkál vérem rejtekén.
kezdem sajnálni mástól, mi enyém.
Ki bármit bárkinek örömmel adtam,
fösvénység bujkál vérem rejtekén.
Ha jössz: ebéddel, borral megkinállak
s valami visszavonná sírva bennem.
Szivemben bujkál egy vézna vadállat,
mint kullogó farkas a rengetegben.
s valami visszavonná sírva bennem.
Szivemben bujkál egy vézna vadállat,
mint kullogó farkas a rengetegben.
A durva földi-jóhoz mi közöm,
ki égi dolgok közelében élek?
A hajlam nem kérdi: üvöltve jön,
sápadtan reszket előtte a lélek.
ki égi dolgok közelében élek?
A hajlam nem kérdi: üvöltve jön,
sápadtan reszket előtte a lélek.
E vers szerzője olyan vágyna lenni,
kit földi öröm sose melegít,
kinek másokra nincs szüksége semmi
s mert vágytalan, hát másokon segít.
kit földi öröm sose melegít,
kinek másokra nincs szüksége semmi
s mert vágytalan, hát másokon segít.
Mint ki az Úrnak épít palotát
s egyszer csak hall a mélyből gyönge neszt
és kőlapok közt, padló-résen át
a talaj nedve csörgedezni kezd:
s egyszer csak hall a mélyből gyönge neszt
és kőlapok közt, padló-résen át
a talaj nedve csörgedezni kezd:
bevallom, így járok ujra meg ujra,
ki önmagamban szentélyt épitek.
Falamat a forrás sziszegve fúrja
s hol hő repeszti, hol meg a hideg.
ki önmagamban szentélyt épitek.
Falamat a forrás sziszegve fúrja
s hol hő repeszti, hol meg a hideg.
