Illyés Gyula: Üvölt…
Illyés Gyula: Üvölt…
Üvölt a zsarnok; dühe mint a szélé
a fába friss erőnek:
ugy száll a népbe, érleli keménnyé.
Fők, ágak emelődnek.
a fába friss erőnek:
ugy száll a népbe, érleli keménnyé.
Fők, ágak emelődnek.
Emelkedik szivem példára; boldog,
ajzott feszültség biztat –
neked köszönhetem, ki ellen felcsapódok!
igy mérve, hogy ki is vagy,
ajzott feszültség biztat –
neked köszönhetem, ki ellen felcsapódok!
igy mérve, hogy ki is vagy,
s ki az, ki küldött, hogy beteljesitsed
a próbát, mit reánk ró.
Büntettél, – oldtad szolga-büneinket,
te forditott Megváltó!
a próbát, mit reánk ró.
Büntettél, – oldtad szolga-büneinket,
te forditott Megváltó!
Hát add ki mérged, – már az is miénk lesz.
– Mi leszel te, ürülten?
Mi a vihar, lent kuszva már beszédes
megáradt csermelyünkben?
– Mi leszel te, ürülten?
Mi a vihar, lent kuszva már beszédes
megáradt csermelyünkben?
Szél voltál s felleg, mosni egeinken
a gyáva multak mocskát.
De könnytől-vértől szutykosan most isten
már elhajit, mint spongyát.
a gyáva multak mocskát.
De könnytől-vértől szutykosan most isten
már elhajit, mint spongyát.
