CSENGEY DÉNES (MDF)
CSENGEY DÉNES (MDF)
CSENGEY DÉNES (MDF) Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valószínűleg röviden tudok felszólalni, mert én is azzal akartam kezdeni, amit Balsai miniszter úr már megtett; szerettem volna emlékeztetni Tölgyessy Pétert a június első hetében benyújtott alkotmánymódosításra, amikor is még csak véletlenül sem kerülhette el a figyelmét ez a kitétel; miután a miniszter úr bejelentése szerint elírás történt, és hangsúlyozottan utólagos szövegváltoztatással terjesztette be az eredeti szándékát hűen kifejező szöveget.
Tölgyessy Péternek kitűnő a memóriája természetesen, mint azt már sokszor tapasztaltuk. Nem tudom tehát másnak, mint egy teátrális gesztusnak értékelni ezt a másfél hónapos késéssel bekövetkezett rendkívüli ámulatot; hogy mién gondolja úgy a Kormány, hogy törvénynek kellene szabályoznia az önkormányzatok működésének részletes kérdéseit.
A kitűnő memóriájú Tölgyessy Péternek továbbá arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy volna mód felidézni egy általa is aláírt dokumentumot, amiben az áll, hogy az önkormányzatok működésének azokat a részleteit, azokat a kiemelkedően fontos részleteit kell kétharmados törvényben szabályozni, amelyek az Alkotmányba kerülnek bele. Tölgyessy Péter erre is jól emlékezik természetesen, és mi is megtehettük volna azt, hogy lendületesen hanyatt vetjük magunkat a csodálkozástól (mozgás) amikor a kitűnő emlékezetét ismét nem veszi használatba, de mi ezen a csodálkozáson túltettük magunkat már, és azt javaslom, hogy ne igyekezzünk úgy tenni, mintha egy hosszú, két hónapos vita után különösebb meglepetéssel tudnának szolgálni egymásnak a vitapartnerek. Én ezt nem hiszem.
A kétharmados kérdésről nyilvánvalóan annyiszor fog újból és újból feltámadni a vita, valahányszor kétharmados többséget igénylő törvényjavaslat kerül elénk, vagy ahányszor valamelyik párt azt az igényt támasztja egy törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy azt kétharmados többséggel szavazzuk meg. Tehát nem tartom szükségesnek részletesebben kitérni erre az elhúzódó vitára, de természetesen a kétharmados törvény igénylése esetünkben, ennek a parlamentnek az esetében tulajdonképpen nem más, mint a parlamenti többség megsemmisítésének az igénye, és ez nem vág egybe kifejezetten az európai parlamenti demokráciák fő vonulatával. (Mozgás.)
Nagyon természetes persze, hogy az ellenzék amely abban a sajátos helyzetben van, hogy ugyan parlamenti kisebbség, de hozzájárulása nélkül nem szerezhető meg a kétharmados többség - természetesen minél tágabbra igyekszik vonni a kétharmados törvényeknek a körét, és ugyanilyen természetes az, hogy a kormányzó többség minél szűkebbre igyekszik vonni. És harmadszor ugyanilyen természetes, hogy mind a két oldal persze nem önös érdekből cselekszik, szó sincs róla, a nagy európai demokráciák fő vonulatára hivatkozik. Ez mind természetes, ebben sincs semmi különös meglepetés. Ezzel szeretném nyugtázni Gál Zoltán gondolatmenetét; és azzal, hogy a magam részéről értékelem azt a kompromisszumkészséget és megállapodás-készséget, amelyet tanúsított.
Végül még egyetlen motívumról, tudniillik a sebekről. Csakugyan egyike volt ez azoknak a ritka eseteknek, amikor Kónya Imre nem egészen szerencsésen fejezte ki magát. Valószínűleg nem helyes a Parlamentben sebekről beszélni, hiszen a Parlamentben - mint a szigorú szabályok szerint zajló vívásban - a szabály az, hogy találatra, és nem vérre megy a játszma, és kizárólag plasztronra szabad és lehet érvényes találatot bevinni. Ne tegyünk tehát úgy, kedves Tölgyessy Péter, mintha rendkívüli módon csodálkoznánk a másiknak a hónapok óta jól ismert álláspontján, és ne dramatizáljuk a helyzetet olyanná, hogy mi itt ezer sebből véreznénk. Erről szó sincs. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)
