RAJK LÁSZLÓ (SZDSZ)
RAJK LÁSZLÓ (SZDSZ)
RAJK LÁSZLÓ (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Nagyon furcsa tapasztalatom volt a tegnapi nap folyamán, mégpedig az, hogy a kormánypártok soraiban hirtelen képviselőtársaim a múltba fordultak. Volt itt szó kártyaadósságról, sötét alagútról, ejtőernyősökről, fényről az éjszakában, bolsevik tirannusokról, egészen visszamentünk Pheidias aranykoráig. Én ezt nem szeretném tenni, azonban úgy tűnik, hogy a tisztelt kormánypárti képviselők nem hallgattak azokra a javaslatokra, amelyek az ellenzék soraiból hangzottak el, amelyekről utóbb kiderült, hogy elég okos javaslatok voltak, feltártak különböző pénzforrásokat, tartalékokat. Én – sajnos – nem láttam egyetlen kormánypárti képviselőt, aki jegyzetelt volna ezekről, megjegyezte volna, hogy megpróbálják beépíteni ebbe az áremelési törvénybe, azonban szerencsére vannak itt néma barátaink, a gyorsírók, akiknek ezúton is köszönjük, hogy ezeket lejegyzetelték és majd nyomtatásban el fog jutni a kormánypárti képviselőkhöz, s reméljük, hogy be fogják építeni ezeket a javaslatokat, mert azt hiszem, ezek nagyon hasznos, nagyon okos javaslatok voltak.
Úgy tűnik azonban, hogy a kormánypárt nem igazán fordul azok felé a javaslatok felé, amelyek a jelenről szólnak. Így én is kénytelen vagyok visszamenni egy kicsit a múltba. Nem fogok – hangsúlyozom – Pheidias koráig visszamenni, márcsak azért sem, mert az aranykor volt, a mostani kort igazán nem lehet aranykornak nevezni. Én csak tegnap estig szeretnék visszamenni, mégpedig a várakozással ellentétben nem a tegnap esti skandalumhoz, hanem arra a pontra, amikor felszálltam az autóbuszra és az autóbusz oldalán megláttam egy furcsa hirdetést. Ezt megpróbáltam lerajzolni és bemutatom Önöknek ezt a hirdetést. Nem tudom emlékeznek-e rá, de gondolom, ismerős lesz. Ez az a hirdetés. Aki nem nézi, annak felolvasnám, így szól: "MDF piac, nálunk minden olcsóbb". (Derültség és taps.) Azóta, amióta ez a piac megszületett, megszületett egy másik piac is, amelyet a kormánypárt úgy nevezett, hogy "szociális piac." Úgy látszik, hogy a szociális piacon minden drágább! Legalábbis ezt kívánja velünk elfogadtatni a kormánypárt – velünk, ellenzékkel!
De ennek az egész vitának a kapcsán nekem három dolog jutott eszembe. Mégpedig a Kormányról jutott három dolog az eszembe. Ezek a következők:
Hat héttel ezelőtt, négy évtizedes várakozás után lett egy felelős Kormányunk, amely biztosítéka a jövőnek. Most én nem kevesebbet állítok ez után a vita után: úgy látom, hogy nem biztosítéka a jövőnek, nem kormányoz és nem akarja vállalni a felelősséget. Erre a három dologra szeretnék kitérni röviden.
Miért állítom én azt, képviselőtársaim, hogy ez a Kormány nem biztosíték a jövőnek? Ezt azért állítom, mert abban a nemzeti megújhodási programban, amely arról az emelvényről elhangzott, hat héttel ezelőtt szó nem volt arról, hogy ennek a Kormánynak az első gazdasági intézkedése az lesz, hogy árat emel. Hogyha ezt hat héttel ezelőtt nem látta, márpedig gondolom, ha látta volna, akkor beleírta volna ebbe a programba, mert én bizalmat szavaztam meg a Kormánynak, s úgy gondolom, hogy ez a Kormány őszinte. Valószínűleg nem látta, ezért nem írta bele ebbe a megújhodási programba. Ez ellentmond annak, amit tisztelt Szabó Iván képviselőtársam elmondott, hogy ennek a Kormánynak képviselői már a tavalyi évben látták, hogy mi lesz ennek az egész pénzügyi rendszernek, pénzügyi konstrukciónak a sorsa, amelyet az előző Parlament, illetve Kormány megszavazott. Úgy látszik, ezt a jóstehetséget időközben a Kormánynak a szakértői elvesztették, és hat héttel ezelőtt nem tudták megjósolni, hogy mivel fognak előállni hat hét után. Ha ezt a feltételezést elfogadjuk, akkor én igazán megrendült bizalommal tekintek a hároméves terv elé. Mert ha hat héttel ezelőtt nem tudott megjósolni egy áremelést a Kormány, akkor valószínűleg nem fog tudni három évre előre jóslatokba, vagy pláne tervekbe bocsátkozni.
A második állításom az volt, hogy a Kormány nem kormányoz. Ezt azért mondom, és azokra a véleményekre támaszkodva mondom, amelyek az ellenzék padsoraiban elhangzottak, ahol nagyon komoly javaslatok hangzottak el, hogy mik azok a behajtható és be nem hajtott, de behajtandó tartozások az államháztartáson belül, s a Kormánynak első dolga lett volna, hogy ezeket a tartozásokat behajtsa.
Emlékeztetném itt képviselőtársaimat, hogy elhangzott az alumíniumipar, elhangzott a hadsereg, elhangzott a társadalombiztosítás, és nagyon sok-sok milliárdnyi forintot – úgy tűnik – a Kormány nem akar behajtani, vagyis a Kormánynak ez elsődleges feladata – így azt tudom mondani, hogy a Kormány nem kormányoz! A Kormány a régi recept szerint megpróbálja ezeket a be nem hajtott tartozásokat átruházni, átterhelni a társadalomra, a választópolgárokra.
Itt érkeztünk el a harmadik ponthoz, mégpedig ahhoz, hogy a Kormány nem felelős Kormány. A Kormány nemcsak hogy a felelősséget mepróbálja megosztani, ránk hárítani, hanem teljes egészében megpróbálja áthárítani a Parlamentre azt a felelősséget, amellyel az egész országnak tartozik. Állításomat az igazolja, hogy a Kormány ezt az egész áremelést egy törvényjavaslat formájában terjeszti a Parlament elé, és nem a költségvetést módosítja. Ezzel azt éri el – és figyelmeztetnék minden képviselőt, akár kormánypárti, akár ellenzéki, hogy ezzel azt éri el –, hogy a képviselőháznak, tisztelt képviselőtársaimnak nem lesz módja beleszólni, hogy ezek az új bevételek, ezek az extra bevételek mire lesznek fölhasználva, hol lesznek fölhasználva, és hogyan lesznek fölhasználva. Tehát a Kormány tulajdonképpen azt a furcsa – enyhén szólva – csapdát állította elénk, hogy szavazzunk meg egy áremelést, amellyel több milliárd forintnyi extra bevételhez fog jutni, és ennek a felhasználását nem fogjuk tudni ellenőrizni.
Ez nemcsak azt jelenti, hogy az ellenzéki pártokra próbálja áthárítani ezt a felelősséget, mert mi nem fogjuk ezt megszavazni, ezt az áremelést, hanem Önökre, és kormánypárti képviselőkre is, és figyelmeztetem Önöket – ha ezt a figyelmeztetést elfogadják tőlem –, hogy Önök a választópolgároknak is tartoznak felelősséggel. Tehát azt a felelősséget, amelyet a Kormány megpróbál Önökre áthárítani, Önöknek hordozniok kell a választópolgáraik előtt. Éppen ezért kérem Önöket, hogy szavazzák le ezt az áremelést. Köszönöm szépen. (Taps a balközépen.)
