ZSIGMOND ATTILA (MDF)
ZSIGMOND ATTILA (MDF)
ZSIGMOND ATTILA (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor olvastam a helyi adókról szóló törvénytervezetet, akkor az egyszeri vizsgáztatási történet jutott az eszembe, amikor a professzor azt kérte a vizsgázótól, menjen oda az ablakhoz, nézzen ki, és mondja el, mit lát. A megrémült fiatalember nem értette, hogy mi végre kell tennie, de engedelmesen odament és kezdte sorolni: házat lát, embert lát, autót lát. Mire a professzor: Ön téved, fiatal barátom, csupán adóalanyokat és adótárgyakat lát odakinn.
Szeretném kijelenteni, hogy nem vagyok a helyi adók intézményének ellensége. Tudom, hogy ez nem magyar és nem új találmány. Azt is tudom, hogy határainkon túl, a helyi önkormányzatok természetes és biztos bevételét jelentik a helyi adók. De a mértéke és a mérce – és én erről szeretnék beszélni.
Úgy gondolom, különösen az építményadó az, amelyik súlyos veszélyeket jelent választópolgáraim számára is. Miközben arról gondolkoztam, mit fogok erről beszélni, természetesen választóimmal is kicseréltem erről gondolataimat. Azért tettem ezt, mert az én választókörzetemben a lakástulajdon óriási hányada, döntő hányada magántulajdonban van – beleértve a csodavilláktól a szigeteletlen parasztházig mindent. E házakat lakóik nagy része – mai lakóik vagy eleik – meglehetősen keserves kínok között építették, és ahogy Kuncza képviselőtársam is említette, tulajdonképpen nem kapva meg az államtól a lakásépítési támogatást, amit a bérekből vontak el – mindenkinek saját magának kellett a lakhatását előteremteni.
Az építményadónál sem az adónemet vitatom, hanem teljesíthetetlen mértékét. Körülnéztem a fővárosban, az ingatlanárakat tekintve, megtudtam, hogy a négyzetméterenkénti ár 30 ezer és 90 ezer forint között mozog. Úgy tűnik, hogy ebbe a körbe a fővárosnak minden területe belefér.
Könnyen belátható, hogy egy ötmilliót érő ingatlan átlagosnak tekinthető ingatlan. Az ötmilliónak a korrigált értéke két és fél millió forint, és ennek a három százalékos építményadója 75 ezer forint . (Zaj, mozgás.) Korrigáltat számoltam, két és fél millió forintot.
Mindez azt jelenti – ha jól számoltam –, hogy hatvanhat évenként a tulajdonosok újra megvásárolják a saját ingatlanjaikat.
Tisztelt Képviselőtársaim! További ellentmondások. A személyi jövedelemadó teljesítmény-visszatartó hatását nagyon sokszor ostoroztuk. Én is úgy érzem, hogy ennél az adónemnél, az építményadónál valamiféle analógia köszön vissza. Arra gondolok – anélkül, hogy 20-30 millió forint értékű kacsalábon forgó várakra gondolnék –, hogy miközben valakik nem bontott téglából, nem bontott ajtóval, nem egy szerény otthont tudnak csak építeni, hanem esetleg – alkalmasint erejüket meghaladó módon – valamivel értékesebbet, akkor ezeket – miközben a nemzeti lakásvagyont gazdagítják – súlyosabban adóztatjuk. Ez, akárhogy is nézzük, ellentmondás.
Vagy igazságos-e az, amiről Kuncze képviselőtársam beszélt, hogy kalákában a mai forgalmi érték tizedrészéért építik meg az ingatlant, tehát családok összefogva otthont építenek, és ezt forgalmi értéken próbáljuk adóztatni. Ugyanakkor azt is igazságtalannak tartom, hogy évről évre az infláció növelte értékben adóztassuk az ingatlanokat. Aggályosnak tartom az állampolgárok általános további terhelését.
Gondolva arra, hogy az otthonok építése, de az otthonok építéséhez tartozó közművek megépítése is az állampolgárok számára eddig is csak magánadósságok és pénzintézeti hitelek igénybevételével volt lehetséges, ezek a terhek havonta több ezer, sok ezer forintra rúgnak törlesztésként. Nem hiszem, hogy ilyen törlesztés mellett képesek lennének ennek az értékadónak, az építményadónak a kifizetésére.
Bízom abban, hogy bölcs önkormányzat vagy csak minimálisan vagy egyáltalában nem fog kivetni ilyen súlyos adóterhet. De szabad-e ezt a lehetőséget, a tehernek ezt a lehetőségét megszavazni? Képviselőtársaimmal beszélgetve azt a választ kaptam, hogy nem kell kivetnie az önkormányzatnak a legmagasabb adót. Akkor kérdezem én, hogy minek határozzuk meg. Bízzuk az önkormányzatokra.
A helyi adózás ilyen mértéke számomra a behajthatatlanságot sejteti. És a túladóztatás rémét, a túladóztatásnak pedig az a következménye, hogy nem a költségvetési hiány fog megszűnni, hanem szép lassan az adózók. Köszönöm. (Taps.)
