DEMSZKY GÁBOR, DR. (SZDSZ)
DEMSZKY GÁBOR, DR. (SZDSZ)
DEMSZKY GÁBOR, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor fél éve Budapest-Erzsébetváros országgyűlési képviselőjeként Önökkel együtt e falak között letettem az eskümet, úgy gondoltam, az új magyar demokrácia megteremtésének ideje az a megfelelő pillanat és a pluralista Parlament az a megfelelő hely, ahol politikai eszméim megvalósítása során a köz javára leghatékonyabban tevékenykedhetem.
Mivel régóta úgy gondolom, igaza van báró Eötvös Józsefnek, aki azt írta, hogy "A politikában minden eszme csak akkor válik naggyá, ha sikerül megvalósítani", a jogalkotás mindennapi munkáján kívül két területet kerestem magamnak, ahol a közvetlen cselekvésre is lehetőségem nyílt. Az első, és hadd mondjam azt, hogy számomra erkölcsileg a legkényszerítőbb, választóim képviselete, segítségnyújtás az erzsébetvárosiak gondjainak megoldásában. Kimondhatatlanul sokat köszönhetek az erzsébetvárosi polgároknak, azoknak, akik megosztották velem gondjaimat, akik nap mint nap elmondták nekem véleményüket munkámról és a törvényhozás munkájáról; akik miatt végig átérezhettem, hogy az általunk tárgyalt törvények minden paragrafusa mögött emberi sorsok állnak: kisnyugdíjasoké, fiatal pályakezdőké, a jövőnk szempontjából oly fontos vállalkozóké vagy éppen az elesetteké, a társadalom perifériájára szorultaké.
Fontos számomra Erzsébetváros amiatt is, amit Tocqueville így fogalmazott meg: "Közösségi intézmények nélkül a nemzet létrehozhat ugyan szabad kormányzatot, de nem ismerheti a szabadság szellemét".
Úgy gondolom, hogy nekünk képviselőknek feladatunk többek között abban is áll, hogy az ország lakosai között minél többen ismerjék meg a szabadság szellemét!
A másik terület, ahol úgy érzem, módom nyílt politikai eszméim közvetlen érvényesítésére, a nemzetbiztonsági bizottság vezetése volt. Az elmúlt évek során számtalanszor módomban állt – gyakran nem a legkényelmesebb, legkellemesebb körülmények között – elgondolkodni azon, hogy hová vezethet, ha az állambiztonsági szervek működését nem kontrollálják kellőképpen. De azt is tudom, hogy ilyen szervezetek, ha tetszik, ha nem, még hosszú ideig működni fognak Magyarországon is. A titkosszolgálati túlkapásokat vagy éppen terrort működésük politikai ellenőrzésével lehet megakadályozni és azzal, hogy olyan törvényi korlátokat állítunk fel, amelyek tevékenységük túlzott szélesítését bűncselekménnyé nyilvánítják.
Sajnos az eltelt fél évben nemzetbiztonsági törvényt még nem sikerült a Parlamentnek alkotnia. Bízom azonban abban, hogy eddigi részvételem a törvény előkészítésében, bizottságunk eddigi tényfeltárásai, a meghallgatások hozzá fognak járulni ahhoz, hogy ebben az országban többé politikai nézeteiért senkit se tekintsenek gyanúsnak vagy ellenségesnek.
Említettem, hogy sokáig úgy gondoltam, hogy a Parlament lesz a megfelelő hely a munkámhoz. Hogy mégis megváltoztattam sok-sok tépelődés után az álláspontomat, és elfogadtam Budapest főpolgármesterévé történt jelölésemet, annak az okát ugyancsak Tocqueville szavait idézve adhatom. A községi függetlenség létrehozása – ahelyett, hogy egyre könnyebbé válnék a nemzetek felvilágosodásának előrehaladtával – mind nehezebb lesz. A nagymértékben civilizált társadalmak csak nehezen tűrik el a községek szabadságra irányuló törekvéseit. Nem szenvedhetik annak sok-sok rendhagyóságát, hogy kedvüket vesztik sikerei láttán. Gyakran előfordul Európában, hogy maguk a kormányon lévők sajnálkoznak a községi szellem hiánya felett. Mindenki egyetért abban, hogy a rend és a közbiztonság fontos eleme a község, de senki sem tudja, hogyan idézheti elő. Ha a községet erősítik és függetlenné teszik, attól tartanak, hogy ezzel gyengítik a társadalmat, és anarchiával fenyegetik az államot. Ha viszont megfosztják a községet függetlenségétől, nem találnak állampolgárokat, hanem csak igazgatottakat – mondja Tocqueville.
Bizonyára vannak, akik erre azt mondják, hogy a Kormány épp ezt hirdeti. De minden ország községei tudják, hogy jövőjük függ attól, hogy rá tudják-e a kormányukat kényszeríteni, hogy hirdetett szavait minél inkább átültesse a gyakorlatba is. Elvben mindenki helyesli az önkormányzatok nagyobb működési szabadságát, önállóságát. Ugyanakkor nálunk mindmáig tisztázatlan, hogy mit és miért kívánnak a minisztériumok az általuk működtetett úgynevezett dekoncentrált szervezetek felügyelete alá vonni.
Remélem, hogy a mai nap vitája elősegíti a köztársasági megbízottak feladat- és hatásköri listájának a tisztázását. Nem történt még meg az önkormányzati feladatkörök világos meghatározása. A törvény keretjellegű, aminek következtében egyszerűen nem állapítható meg, hogy miből mit és milyen módon oldhatnak meg az önkormányzatok. Erős bennem az aggodalom és nyugtalanít, hogy ez nem szabadságot fog eredményezni, hanem rövid időn belül bekövetkező működésképtelenséget.
Az önkormányzatok szabadsága itt és most csak addig terjed, amíg nem akarnak valamit tenni. Ha igen, akkor rögtön szembetalálják magukat indokolatlan korlátozásokkal. Egy egészen abszurd példa szerint ahhoz, hogy szabálytalanul parkoló autókra a világban másutt bevált kerékbilincset tehessenek a közterület-felügyelők, vagy hogy megállíthassanak egy tilosba hajtó gépkocsit, nálunk egy sor jogszabály módosítására volna még szükség. Ugyanakkor aligha fogadható el, hogy az új önkormányzatok a régi tanácsi jog- és feladatköröket és a korábbi ugyancsak kifogásolható joganyagot alkalmazzák. Így például a lakásgazdálkodást szabályozó 1969-es jogszabályok olyan megkötéseket tartalmaznak, amelyek lehetetlenné teszik a racionális gazdálkodást, segítik viszont a spekulációt.
Mindez azért van, mivel a központi jogalkotó és deregulációs folyamat nem halad a kívánatos ütemben, nehezen, vontatottan halad a mintegy 2000 jogszabályt tartalmazó közigazgatási joganyag megreformálása és az új rend kiépítése. Ezzel az önkormányzatokat arra kárhoztatják, hogy a jogállamisággal össze nem egyeztethető módon lavírozzanak a néhány jó szellemet tükröző mai és ezeknek teljesen ellentmondó több száz, de még érvényben levő régi jogszabály között. Ez az ellentmondás önkormányzati szinten feloldhatatlan és jogállamhoz méltatlan helyzetek sorozatát teremti meg.
Eötvös írja le azt is, hogy az új állam legnehezebb kérdéseinek egyike a pénzügyi. Nem annyira a kiadások csökkentése nehéz, inkább a polgárokat meggyőzni annak szükségességéről – írja. Főleg, ha olyan adót akarnak kivetni rájuk, amivel aligha lehet azonosulni.
A Kormány olyan törvényjavaslatot nyújtott be épület- és telekadó kivetéséhez, amely több ponton hibás. Mint köztudott, ez a tervezet az építmény, illetve a telek négyzetméter nagysága után határozná meg az adó összegét. Csakhogy ház és ház, telek és telek értéke között akár tíz-, húszszoros értékkülönbség is lehet. Értelmetlen és igazságtalan, hogy egy külterületi ingatlanért ugyanakkora adót kelljen fizetni, mint esetleg a város legjobb helyén lévőért. Az építményadó viszont a telekadó háromszorosa lenne a terv szerint, ami bünteti azt, aki építkezik, és preferálja, aki spekulációs célból, csupán a telekár-növekedésre számítva beépítetlenül hagyja telkét, hogy így spekulációs haszonra tegyen szert.
A törvényjavaslat elijeszti azt, aki gyarapítja a községi vagyont, kedvét szegi azoknak, akik a jövőben akarnak beruházni. Ráadásul ezt helyi adó címén a községeknek kellene beszedniük. Miközben, mint az előbb mondottam, hogy vannak intézkedések, amelyek meghozatala már nem tűr halasztást, ennek az adónak az elrendelésével kapcsolatban mégis inkább arra a régi bölcsességre hívnám fel képviselőtársaim figyelmét, hogy a politikában és főképpen az adópolitikában nem az a legnagyobb érdem, ha valamit rövid idő alatt, hanem hogyha hosszú időre intézünk el.
Mi a teendő tehát? Budapest főváros európai metropolissá válásához olyan törvényi és pénzügyi lehetőségeket kell a főváros számára biztosítani, amelyek lehetővé teszik az elmaradott infrastruktúra, az elhanyagolt lakóházak, a hamarosan felújításra váró lakótelepek, a környezetszennyező tömegközlekedés, a kötelező egészségügyi, oktatási feladatok intézményeinek fenntartása körében az eddigi központi források biztosítását. Jelenleg azok a gazdasági, pénzügyi, jogi szabályozók hiányoznak, amelyek lehetővé tennék azt, hogy a város a saját területeivel szabadon gazdálkodjék, és a vállalkozásokba is megfelelő módon bekapcsolódjék.
A város felújításához, a szellemi és gazdasági erőforrások bevonásához mielőbb szükséges a koncessziós törvény megalkotása, a hosszú távon is kiszámítható pénzügyi, gazdasági szabályozó rendszer elfogadása.
A gazdálkodó önkormányzat számára saját bevételi körében feltétlenül fontos a személyi jövedelemadó mellett a vállalati nyereségadó és a forgalmi adó egy részének a településhez való átengedése.
A megalkotandó törvények során arra kérünk lehetőséget, hogy az állami és önkormányzati vagyon megosztása során a város megkaphassa mindazt a vagyont, amely önálló működéséhez szükséges. Az állami vállalatok privatizálása során a város érdekeit a vagyonmegosztásnál megfelelően kell, hogy érvényesítsük; annál is inkább, mert pénzügyi szakértőink szerint nélkülözhetetlenek lesznek az új források, ezek nélkül kilátásaink siralmasak.
Az 1991. évi állami költségvetés tervezete alapján végzett számítások szerint a fővárosban olyan mértékű pénzügyi feszültséggel, 12-17 milliárd forint központi forráshiánnyal kell az elkövetkező évben számolni, amely mellett a város működtetése, a több mint 2 millió lakos napi legalapvetőbb szükségleteinek kielégítése egyszerűen nem biztosítható.
A Kormány elmúlt hétvégi ülésén elfogadott 1991. évi költségvetési irányelvekben szereplő, 40 százalékot megközelítő infláció ezt a helyzetet csak súlyosbítja. A fővárosi önkormányzatok költségvetésének központilag szabályozott forrásokból származó bevételeinél – ilyen az állami támogatás, a személyi jövedelemadó – jelentkező hiány mintegy 17 milliárd forint. Eme hiány megszüntetése esetén is csak az 1990. évi, már amúgy is lehetséges minimumra szorított ellátottsági helyzetet tudnánk garantálni. Ahhoz, hogy egyáltalán a szintentartás sikerüljön, a kormányzattal összehangolt erőfeszítésekre, közös gondolkodásra és cselekvésre van szükség.
Nézzük, mit tehetnek az önkormányzatok, és mit kell tennie a Kormánynak ennek érdekében! Előbb a saját teendőinkről. Felül kell vizsgálnunk minden ágazatban a szükségletek és a kapacitások viszonyát, ahol lehetőség van, ott a nem kellően kihasznált intézmények összevonásával, más célú hasznosításával a működési költségekben megtakarításokat kell elérnünk. Fel kell tárnunk saját bevételeink növelési lehetőségeit, az önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás, például a telek- és épületingatlanok hasznosítása, az állami lakásállomány privatizálásának felgyorsítása útján. Mit kérünk, illetve mit várunk el a Kormánytól a jelenlegi állapotban kezelhetetlen mértékű pénzügyi feszültség legalább részbeni oldása érdekében? Mindenekelőtt azt, hogy a cél és címzett jellegű állami támogatásból a főváros az önkormányzati feladatainak, folyamatban lévő fejlesztéseinek és a törvényi kötelezettségeinek megfelelő mértékben részesüljön. Legyen szabad néhány Budapesten igen égető feladatra hivatkozni: lakóépületek elmaradt felújításának pótlása, a tömegközlekedés támogatásának kényszere, az új Duna-híd kapcsolódó beruházásainak átvállalása, a metróépítés folytatása, a második szeméthasznosítómű építésének elkezdése, a szennyvíztisztító-program folytatása.
Ennek megvalósítása érdekében új bevételi lehetőségeket kell teremteni a fővárosi önkormányzatok részére olyan módon, hogy bizonyos jelenlegi vagy tervezett jövőbeli bevételről a központi költségvetés lemond a helyi önkormányzatok javára. Ilyen lehet például a jelenleg teljes egészében központi költségvetés bevételét képező vállalkozói nyereségadó és az általános forgalmi adó megosztása.
Az előkészítés stádiumában lévő koncessziós törvényben az autópálya- bevezető-szakaszok menti területek hasznosítási jogából nyerhető bevételek önkormányzathoz rendelése. Az új földtörvényben annak biztosítása, hogy a főváros közigazgatási határain belül jelenleg mezőgazdasági művelés alatti, illetve termelőszövetkezeti használatban lévő földterületeket a fővárosi önkormányzatok hasznosíthassák.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hamarosan Önök elé kerül a fővárosi törvény tervezete. Sajnos nem lesz módom álláspontomat itt, ebben a Házban kifejteni róla. Előrebocsátanám a legfontosabbakat, egy alaptételt a főváros és a kerületek viszonyáról. Meggyőződésem, hogy lehetőségeit, feltételeit, adottságait és kötelezettségeit tekintve nem lehet a várost 22 részre osztani, Budapest egy település, ahol a város működtetése, fejlesztése megköveteli, hogy ezt a metropolist határozottan és szabadon irányíthassa a fővárosi közgyűlés. (Zaj, taps.) Ehhez a feladat- és jogkörök pontos törvényi elhatárolására van szükség, akár a jelenlegi önkormányzati törvényben meghatározott modelltől eltérően is. Nagyon lényeges, hogy a kölcsönös egymásrautaltságot és érdekeltséget a feladatok, az ehhez biztosított eszközök, az ezzel járó terhek és a vagyoni alapok tekintetében megfelelő módon és arányosan érvényesítsük, úgy, hogy ennek a városnak a fejlesztését ne egymással szemben álló területi részérdekek határozzák meg. A feladatok és hatáskörök elhatárolása miatt indokolt a fővárosi törvényen kívül a köztársasági megbízottak feladat- és hatásköréről szóló törvény, továbbá az egyes dekoncentrált állami szervekről szóló törvények mielőbbi megalkotása. Enélkül sem a főváros végleges szervezeti működési szabályzatára, sem pedig a belső igazgatási szervezet alakítására nem lehet korrekt javaslatot tenni.
Tisztelt Ház! Nagyrabecsült Képviselőtársaim! A közelmúltban e padsorok között számos alkalommal hallhattuk megfogalmazni azt az –egyébként teljesen jogos – követelést, hogy az önkormányzatokat ne hagyjuk pártharcok színterévé válni. Én most, amikor a főpolgármesterséggel a törvény szerint sajnálatos módon összeegyeztethetetlen képviselői mandátumomról lemondok, kérem Önöket, hogy az ország működőképességének megőrzése érdekében az önkormányzatok tevékenységét megszabó törvények megalkotásakor se a pártérdekek alapján döntsenek. Ellenkező esetben még csupán néhány "győzelem", és nem marad egyetlen működőképes önkormányzatunk sem.
Tisztelt Ház! Szerettem volna reménytelibb körülmények között elmondani azt is, hogy vezetésem alatt a főváros mit tervez a lakásgondok enyhítésére, a rászorultak támogatására, a vállalkozások élénkítésére, a már elviselhetetlen környezetszenynyezés megakadályozása érdekében. Hogy ezeket a terveket sikerül-e megvalósítanunk, vagy legfeljebb csak egy szép álom marad belőlük, az az Önök döntésén is múlik, azon, hogy gyengíteni vagy erősíteni fogják-e az önkormányzatokat, azon, hogy ebben a Házban elfogadandó törvények abból a gondolatból erednek, hogy a nemzet szabadsága az önkormányzatok erejében rejlik. Én hiszem ezt, ezért bízom benne, hogy nem csupán személyes döntésem motívumait fogják méltányolni, hanem a több mint 3000 magyar önkormányzat törekvését arra, hogy ebben az országban végre mindenki – immár nemcsak az újságból olvasva, hanem lakva is – megismerhesse a szabadság szellemét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem ezzel az ünnepélyes fordulattal kívánom elköszönő beszédemet befejezni, hanem egy kéréssel. Arra kérem Önöket, hogy a főváros levegőjének, környezetünknek a javítása érdekében, ha csak tehetik, járjanak gyalog. Vidéki képviselőtársaim is hagyják ott a parkolóban autóikat, sétáljanak, és közlekedjenek a BKV járatain. A példaadás joga és terhe az Önöké. S még valamiről: december elsejétől munkatársaim elszállítják a szabálytalanul várakozó gépkocsikat, kivétel nem lesz. Önök és ismerőseik az alábbi címen és telefonszámon érdeklődhetnek (derültség) FőspedThoman Információ, Budapest, Kőér utca 3., a hármas metró Határ úti megállójánál van a telephelye, ahol a gépkocsijaikat megkereshetik.
Jó munkát kívánok Önöknek. (Bal oldalon taps.)
