PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én igyekszem nem részt venni abban a vitában, amelynek az a kiindulópontja, hogy ki bonyolítja a vállalat értékesítését vagy átalakulását, az átalakulási folyamatot, akkor ki, mikor, mennyit keres benne, becsületes vagy sem?
Én is kritizálom bizonyos mértékig ezt a törvényjavaslatot, de talán más megközelítésben, mint ahogy eddig erről szó volt. Én túl hosszúnak, túl liberalizáltnak tartom. Szeretném bemutatni vagy elmondani, hogy a magyar gazdaság elmúlt évtizedeiben a centralizálás vagy decentralizálás hatékonyságát bemutató közgazdasági próbálkozásokból már nagyon sok volt, és mindig kiderült, hogy egyik sem igazán jó megoldás. Nagyon fontos, hogy az átalakulási törvényt, az elkövetkező hónapok és évek privatizációs folyamatait mi nem a decentralizálás kérdésére fogjuk leszűkíteni. Elképzelhetetlennek tartom, ezért nem tudom támogatni azokat a javaslatokat, amelyek egy nem tulajdonosra, vagy egy nem tulajdonost képviselő vállalati tanácsra, vállalatra bármilyen döntési jogot ráruháznak, bármilyen jognyilatkozat tételére lehetőséget biztosítanak. Nekem létezik a vállalatom, vállalkozásom – megdöbbentő volna számomra, ha annak vezetője, menedzsere, a megbízott üzletvezető a nevemben, az én megkérdezésem nélkül, az én jogosítványaim nélkül olyan alapvető kérdésben, mint például a társaság átalakítása, vagy értékesítése, vagy másnak a bevonása a saját társaságomba, ő erre feljogosítva érezné magát, és egyáltalán gondolatában felmerülne, hogy jognyilatkozatot tegyen. Ellenben elvárom tőle, hogy amennyiben a gazdasági folyamatok megkívánják, akkor javaslattétellel éljen felém; ha a társaságba külső forrás bevonása indokolt lenne, akkor keresse meg azokat a potenciális partnereket, kutassa fel azokat a kapcsolódó kapacitásokat és tőkét, amely az én vállalkozásom hatékonyabb működését, nagyobb volumenét, gazdaságosságát elősegíti. Egy jognyilatkozatot vagy átalakulási javaslatot vagy bármi mást az én döntésem nélkül, az én hozzájárulásom nélkül nem tehetne.
Én olyan törvényjavaslatot láttam volna igazán szívesen, amely tudomásul veszi, hogy amikor a vállalati tanácsokat megalkották, akkor egy decentralizáltsági, de állami tulajdonú társadalomban gondolkodtunk, és akkor azért adtak olyan jogokat az állami vállalatokat képviselő és decentralizált döntési jogkörökkel rendelkező – például – vállalati tanácsoknak, hogy a tulajdonról is rendelkezhessenek, hiszen csak az merülhetett fel, hogy egy másik állami vállalatnak fognak tulajdont értékesíteni, tehát az állami tulajdon mindösszességében nem fog megváltozni.
Ezek a jogok ma időszerűtlenek. Ezeket a jogokat ma egyenesen meg kellene vonni. Ez a törvényjavaslat jelentős mértékben szigorít, jelentős mértékben közelít ahhoz a racionalitáshoz, hogy a tulajdonos, az állam vállaljon szerepet a saját tulajdonának változtatásában, hogy módja legyen majdan privatizálásra ezeket a tulajdonokat egyáltalán felajánlani. E jelentős előrelépés számomra nem elégséges, mert ennél sokkal tömörebben, és sokkal egyértelműbben kellett volna az államnak lépnie.
Szeretném bemutatni, hogy ez nem az állami centralizálást jelenti, mert az államnál teljesen értelemszerű lenne; ha a magyar privatizációs folyamat végén járnánk – mondjuk az állami tulajdon 3 százalék körül mozogna a gazdaságban –, hogy nem állami – vállalati vállalati tanácsok döntenének a tulajdonjogról, hanem valóban az állami tulajdonos akárcsak egy 30 fős apparátusa, még csak nem is megbízások alapján, még közvetlenül is vezényelhetné abban a 3 százalékban, bármilyen változtatást akar. Az, hogy most – sajnos – nem 3 százaléknál tartunk, hanem az eszközök tekintetében 90 százalék fölött – az nem változtat azon a tényen, hogy továbbra is csak a tulajdonos dönthet ezekben a kérdésekben.
Tehát csak olyan törvényjavaslat működhet, amely ha csak kis apparátussal is – bár ennek közgazdasági megvalósulását Szabó Iván elég részletesen kifejtette, hogy ez nem a 30 főt jelenti –, akár akadozva is, vagy emiatt kisebb mértékben is, de olyan átalakulásokra és olyan tulajdonjog-váltásokra kerülhetne csak sor, amelyek egy valódi tulajdont testesítenek meg, különben a magyar magánszféra ki lesz zárva, kérem, a privatizálásból, mert olyan tulajdonosok keletkeznek, olyan anonim társaságok, amelyeket már privatizálásra felajánlani nem lehet, ahol az értékek már nem valós értékviszonyokat képeznek.
Mi szeretnénk megszerezni ezt az állami tulajdont, mert – meggyőződésünk szerint – a magyar állami tulajdonnak magyar magántulajdonba kell kerülnie. Köszönöm szépen. (Taps.)
