KÓSÁNÉ KOVÁCS MAGDA, DR. (MSZP)
KÓSÁNÉ KOVÁCS MAGDA, DR. (MSZP)
KÓSÁNÉ KOVÁCS MAGDA, DR. (MSZP) Elnök úr! Tisztelt Parlament! Magam is el szeretném kerülni a társadalmi vita hatályon kívül helyezésével kapcsolatos érvelést, hiszen ennek a néhány törvényi szakasznak a hatálytalanításával a szocialista képviselőcsoport egyetért. Nem kívánjuk ezt a jogintézményt védeni azért sem, mert részesei voltunk adott esettben a társadalmi viták szervezésének, tudjuk azt, hogy ez a jogintézmény kiüresedett, oly esetben még manipulációkra is lehetőséget adott. Én, személy szerint, mégis óvnék attól, hogy egy megtett út történelmi magaslatáról visszafelé tekintve, politikai címkével lássuk el a maguk idejében esetleg korszerű jogintézményeket, hiszen mint minden mást, a jogintézményeket is csak az adott társadalmi és jogi körülmények között lehet értékelni. Én úgy gondolom, hogy a tűz csiholóját is meg lehetne mosolyogni a maga primitív eszközei miatt.
Módosító javaslatom áttételesen kapcsolódik a hatályon kívül helyezett társadalmi vita jogintézményéhez, ugyanúgy, mint ahogy áttételesen kapcsolódik Mészáros István képviselőtársam javaslata is. Úgy vélem, hogy mindkét módosító indítvány a jogalkotásról szóló törvény 2. fejezetének általános rendelkezéseihez kapcsolódik, amelynek a 19. és 20. §-a állampolgári jogosultságokról ír, illetve arról a kötelezettségről, amely a jogalkotót terheli, és amely értelmében a társadalmi szervezetek és érdekképviseleti szervek véleményének meghallgatására kötelezett.
Úgy gondolom, hogy a módosító javaslatnak nincsen semmi köze a népszuverenitás elvéhez. Ugyanakkor annál több köze van egy bizonyára mindannyiunk által kiépítendőnek tartott szociális partnerség intézményrendszeréhez. A szociális partnerség az egykamarás pártelvű parlament számára is, hogy úgy mondjam, a közvélemény által diktált politikai út. Hiszen a társadalom bonyolult érdekviszonyait megtestesítő szervek és szervezetek kívánnak kapcsolódni a parlamenti törvényalkotási tevékenységhez is.
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. sz. törvény a jogalkotás menetére vonatkozóan, az általános rendelkezésen túl, előírja azokat a pontokat, ahol a társadalmi szervezetek és érdekképviseleti szervek szükségszerűen kell hogy kapcsolódjanak a jogalkotási törvénykező folyamathoz. Így előírja azt, hogy a jogalkotási program előkészítése során meg kell hallgatni a társadalmi szervezetek és érdekképviseleti szervek javaslatait, nemkülönben előírja azt is, hogy a Minisztertanács elé terjesztendő jogszabálytervezetről az érdekelt társadalmi szervezetek és érdekképviseleti szervek véleményt nyilvánítanak.
A társadalmi vita jogintézményének megszűnésével ebben a folyamatban egy hiátus keletkezik. A parlamenti törvény-előkészítés szakasza. Úgy vélem, hogy a parlamenti bizottságok saját indíttatásuk alapján is fontosnak tartják, hogy megismerkedjenek a társadalmi szervezetek és érdekképviseleti szervek véleményével azokban a kérdésekben, amelyek a szervezetek és szervek alapvető tevékenységi köréhez tartoznak, egyébként ezt a szűkítést a jogszabály hatályban lévő 20. §-a kimondja.
A javaslat megpróbálja elkerülni a működésképtelenség veszélyét. Nemzetközi gyakorlat számtalan példája mutatja, hogy azokban az országokban, ahol a szociális partnerség kiépített intézményrendszere működik, az érdekképviseleti szerveknek lehetőségük van bejelentkezni a Parlament előtt meghallgatásra, és a Parlamentnek van módja és eszköze arra, hogy a bejelentkezők közül azoknak a meghallgatását válassza, akik az adott kérdésben valóban társadalmi súlyú véleményt fejeznek ki. Ezért a jogszabály 20. szakaszában leírt szűkítésen túl úgy vélem, hogy elvállalható ez a felelősség, hogy a parlamenti bizottság a törvényelőterjesztő javaslatán és a bejelentkezők szándékán túl végül magára vállalja a döntést, és maga döntse el, hogy kiknek a meghallgatását tartja indokoltnak.
Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt ülésszakon elhangzott az a kérés, hogy ne azt nézzék, hogy ki az, aki a módosító indítványt előterjeszti, hanem azt, hogy mit mond. Én is erre kérem Önöket, és arra, hogy hadd idézzem fel egy kiváló tanáromat, aki Aquinói Szent Tamásra hivatkozott, amikor arra tanított minket, hogy (morajlás) van, akinek a számára Aquinói Szent Tamás egyházatya, van, akinek a számára filozófus én filozófiai tanulmányaim során, tisztelt képviselőtársaim engedelmével, megismerkedhettem vele. (Taps.) Tehát kiváló tanárom arra tanított, hogy a demokratikus működés biztosítéka az, hogy a felelősséget viselők önmagukban demokratikus indíttatásúak legyenek.
Én úgy gondolom, hogy a parlamenti bizottságoknak saját demokratikus indíttatásuk alapján kell érezniük annak a szükségességét, hogy meghallgassák a törvénykezés adott kérdésében érintett társadalmi szervezeteket és érdekképviseleti szerveket. Amennyiben szükséges, a konkrét szövegjavaslat indoklására részletes vita során, ha megengedik, még megjegyzést tennék. Köszönöm. (Taps.)
