SOLT OTTILIA (SZDSZ)
SOLT OTTILIA (SZDSZ)
SOLT OTTILIA (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elnézést, hogy az előbb, amikor szólítottak, nem voltam itt, de távolmaradásom, távollétem oka többé-kevésbé illusztrálja mondanivalómat, nevezetesen a szociális és egészségügyi bizottságnak kellett soron kívül ülést tartani, hiszen egy olyan törvényjavaslat került elénk, amelyet sürgősen el kell fogadnunk. Olyan sürgősen, hogy még a szociális bizottságnak sem volt ideje megtárgyalni.
A szociális és egészségügyi törvénykezést illetően többé-kevésbé minden kérdéssel mindig ugyanebben a cipőben járunk, mint például a most előttünk fekvő költségvetés esetében is.
A fő állítást Gaál Gyula képivselőtársam már előadta, mégis szeretném egy kicsit jobban megvilágítani, hogy végig tudják gondolni azok a képviselőtársak is, akik nem ebben a kérdéskörben otthonosak, és nem ebben a szférában érdekeltek, hogy milyen problémák előtt is állunk.
A költségvetésről szóló előterjesztés II/2-es füzetében olvasható egy mondat, amely úgy hangzik, hogy "1991-ben a gyógyító-megelőző feladatok társadalombiztosítási finanszírozásának második évébe lépünk.". Ez egy kijelentő mondat ebben az előterjesztésben. Az az egy baja van, hogy erre a döntésre mindeddig nem került sor az Országházban. Tehát nem döntöttük el azt az alapvető kérdést: úgy óhajtjuk-e, hogy az egészségügyet a továbbiakban a társadalombiztosítási alap finanszírozza, vagy netalántán felül akarjuk bírálni ezt a döntést?
Most a hátralevő néhány napban úgy kellene elfogadnunk mind az állam költségvetését, mind pedig a társadalombiztosítás költségvetését, hogy ebbena két dokumentumban van elrejtve ennek a nagy horderejű kérdésnek a megoldása.
Szeretném felhívni a figyelmüket a következőkre. Arra a döntésre, hogy a Társadalombiztosítási Alap legyen az egészségügy finanszírozója, azért került sor, mert minden szakértő és minden politikai erő, kormánypártiak és jelenleg ellenzékiek egyetértettek abban, hogy a magyar egészségügy mérhetetlenül kevéssé hatékony, mérhetetlenül költséges, és hogy ezen a dolgon változtatni kell.
Ennek a változtatásnak az egyik pici lépcsője vagy lépése volt az a gondolat, hogy biztosítási alapra kellene helyezni az egészségügyet, azonban ez nem annyiból áll, hogy az egészségügy finanszírozását a Társadalombiztosítási Alap folyósítja, hanem számos más lépésből. Ez a számos más lépés nem történt meg az elmúlt évben, holott a finanszírozásra, a forrásra egy évre szólt a törvényi felhatalmazás.
Most anélkül akarjuk folytatni a Társadalombiztosítási Alapból történő finanszírozást, hogy a tapasztalatokat az országgyűlés körében megbeszéltük volna, anélkül, hogy végigvitatták volna az érdekelt szakértők, az érdekelt bizottság és az Országgyűlés plénuma.
Az én személyes véleményem és az SZDSZ szakértői hátterének az a véleménye, hogy ezek a lyukak, amelyek az egészségügyi ellátás költségvetésében tátongtak, változatlanul fennállnak, tehát a lyukakon kifolyó pénz immár, ha fennmarad az eddigi kettős finanszírozási rendszer, amelyben a nagyobbik rész a társadalombiztosítást érinti, ezek a lyukak a Társadalombiztosítási Alap pénzéből fognak állandóan utánpótlást szerezni. Nincs igazából határ a Társadalombiztosítási Alap különböző szolgáltatásainak a finanszírozása között, magyarul tehát a lyukas egészségügyet alkalmasint a nyugdíjakból fogjuk finanszírozni anélkül, hogy jottányit is javulna az egészségügyi ellátás intézményi rendszere, hatékonysága, racionalitása.
Nagyon nagy kérdés számomra és a Szabad Demokraták Szövetségének a szociális és egészségügyi kérdésekkel foglalkozó szakértőinek a számára, hogy szabad-e ezt a költségvetést ilyen formában elfogadni és egyáltalában tárgyalni. Hogy illusztráljam a mondanivalómat, arra hívnám fel a figyelmüket, hogy ha belenéznek a társadalombiztosítás költségvetéséről szóló előterjesztésbe, ami nem a mai napirendünk, hangsúlyozom, de a két dolog szorosan összefügg, hiszen ha ezt módjuk lett volna megnézni, akkor azonnal a szívükhöz kapnának, és azt mondanák, hogy ezt a társadalombiztosítási finanszírozást nem szabad folytatni.
Következésképpen az állami költségvetés rovataiban kellene szerepelnie annak az összegnek, amely az egészségügy finanszírozásához szükséges.
Tehát hogy visszatérjek a gondolatmenetemhez, azt tapasztalnák, ha módjuk lett volna a társadalombiztosítás költségvetési előterjesztését alaposabban szemügyre venni – egyébként a kezünkben van –, hogy különösebb szabályok nélkül, különösebb ellenőrzés nélkül a társadalombiztosítás viszonylag jelentős fejlesztéseket végezhet a Társadalombiztosítási Alapból, annak az egészségügyre fordítható részéből, amelynek a költséghatásait azonban a továbbiakban nem tudja ellenőrizni, illetőleg nem tudja elénk tárni. Tehát ezeket a fejlesztéseket úgy folytathatja, hogy beleugrunk egy fekete szakadékba, és nem fogjuk tudni, hogy a jövő évi egészségügyi intézményfenntartás milyen költségeket fog maga után vonni, amelyek felmorzsolják a társadalombiztosítás pénzét.
Erre alapozom, többek között erre a tényre alapozom azt a megállapítást, hogy nagyon módjával szabad a lelkiismeretünket megterhelni a költségvetés elfogadásával úgy, hogy legalább futólag ne folytatnánk le azt az alapvető vitát, hogy szabad-e fenntartani a jelen szabályozások mellett az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozását. Köszönöm szépen.
