KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány héttel ezelőtt a Parlament kulturális bizottsága előterjesztett egy törvényjavaslatot a magyar sport anyagi alapjainak megteremtése és működőképességének fenntartása tárgyában. Ennek napirendre tűzését a tisztelt Ház elfogadta. A törvényjavaslat azóta a bizottságok elé került. A bizottságok állásfoglalása az volt, hogy az előterjesztett formában a törévényjavaslat nem alkalmas megtárgyalásra, mert az abban található konkrét javaslatokat különböző törvényekbe kell beépíteni: az adótörvénybe, a társadalombiztosítási, szerencsejáték-törvénybe, stb. Ezek közül az elsők, az adótörvények most itt vannak a tisztelt Ház előtt, így az ezekhez tett módosító indítványaim kapcsán szeretnék a témához hozzászólni.
Tisztelt Képviselőtársak! Ezekben a napokban tárgyalja a Parlament az oly sok vitát kiváltott jövő évi költségvetést is. A költségvetési tervezetből világosan kitűnik, hogy bár a magyar sport rendkívül aggasztó helyzetben van, jövőre még az eddiginél is kevesebb pénz jut a sport finanszírozására. Az ország súlyos gazdasági helyzetét mindenki megérti. Azt is belátja, hogy elosztani csak azt lehet, ami van. A magyar diák-, verseny- és szabadidősport életben maradását mégis mindenképpen biztosítani kell elsősorban úgy, hogy törvények útján próbáljuk meg elősegíteni a fennmaradás feltételeit.
Tisztelt Ház! Az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslathoz tett módosító indítványom lényege az, hogy egyrészt a sportcélú létesítmények építését, átalakítását, felújítását terhelő adó – hasonlóan az egészségügyi és a nevelési célú létesítményekhez – visszaigényelhető legyen a közérdekű célú kötelezettségvállalásból, alapítványból, valamint egyéb adományból fedezett költségek arányában. Másrészt a sportoláshoz, a testedzéshez szükséges alapvető sportfelszerelések – tornacipő, mez, melegítő – 0 adókulccsal történő megállapítását javaslom.
Az első javaslatom azt kívánja kinyilvánítani, hogy az iskolai testnevelés, a diáksport, a szabadidősport, a versenysport feltételeinek biztosítása ugyanolyan közérdek, mint a törvényjavaslatban szereplő egészségügyi, nevelési célú létesítmények biztosítása; azt, hogy a sport is a nevelés része, annak jelentős eszköze. Ha pedig a sport az egészségügyet is szolgálja, meg a nevelést is, akkor szerintem természetes, hogy az adó-visszaigénylés tekintetében egysorba kell állítani a sportot az egészségüggyel és a neveléssel.
A második javaslatom a testedzés, a sportolás alapfeltételeinek a biztosítását kívánja elősegíteni. Ugyanis a sportfelszerelések árának állandó és rohamosan növekvő emelkedése miatt az állampolgárok egyre szélesebb rétegei számára jelent komoly anyagi problémát a rendszeres testedzéshez szükséges felszerelések megvásárlása sajátmaga, illetve gyermekei számára.
A felszerelések rohamos áremelkedése a versenysport működőképességét is megnehezíti, hiszen a tömegesen megszűnő sportszakosztályok részben a sportfelszerelések árának nagymértékű növekedése következtében válnak működésképtelenné.
Tisztelt Képviselőtársak! Módosító indítványom helyességének eldöntéséhez néhány kérdést végig kell gondolni. Ezek a következők:
A testedzés, a sportolás valóban olyan nagy horderejű kérdés-e az állampolgárok, az ifjúság egészségének megóvásában, a betegségek megelőzésében? Valóban jelentős szerepe van-e a sportnak az ifjúság nevelésében, az akaraterő, kűzdőképesség, kitartás, bajtársiasság tulajdonságának kialakításában, s a serdülőkorban különösen veszélyes káros szenvedélyek ellensúlyozásában? Valóban olyan aggasztó-e a helyzet az ifjúság, az állampolgárok edzettsége, egészségi állapota terén? S végül: valóban olyan szomorú és elkeserítő a helyzet a sportolás feltételeinek biztosítása terén?
Ezeknek a kérdéseknek az eldöntéséhez engedjenek meg közölni néhány fontos adatot az egészségügy területéről.
A katonai sorozáson résztvevő fiatalok egynegyede egészségileg alkalmatlan a szolgálatra, vagy egészségügyi okok miatt csak korlátozással teljesíthet szolgálatot. Az 1989. évben a táppénzes napok száma az országban 101,8 millió nap volt. Naponta átlagosan 269 ezer fő volt táppénzen. Ebben az évben az egy napra kifizetett táppénz összege 67 millió forint volt.
Az általános iskolai testnevelés területéről: Az ország általános iskolái közül 875 iskolának egyáltalán nincs semmilyen tornaterme, ez az általános iskolák 33 százaléka. Előírt méretű tornaterme már csak az iskolák 46 százalékának, tehát kevesebb mint a felének van. Az általános iskolák 35 százaléka nem rendelkezik szabadtéri sportpályával.
A középiskolák területén ugyanezek az adatok. Egyáltalán nincs tornaterme vagy csak tornaszobája van 343 iskolának, ez az összes iskola 37 százaléka. 44500 tanuló olyan középiskolába jár, ahol semmilyen tornahelyiség nincs.
Néhány adat a diáksport és a szabadidősport területéről. Az egyszerű tornacipők, mezek, melegítők ára az elmúlt három évben két és fél-háromszorosára növekedett. A téli sportolási lehetőségekről pedig csak annyit, hogy egy pár síléc a hozzá tartozó cipővel együtt jelenleg 15-16 ezer forint, annyi, mint hazánkban a dolgozók elmúlt évi kéthavi nettó átlagkeresete. A diákturizmus egyre lehetetlenebbé válik. Az egyszerű 12 ágyas turistaszállások ára három év alatt négyszeresére nőtt. Számtalan turistaszálláson bevezették a kötelező reggelit plusz az egy főétkezés fogyasztását, itt 5-600 forint egy fő szállása.
Végül a versenysport területéről szólnék. Három év alatt 183 sportegyesület, s 1341 szakosztály szűnt meg az országban. A különböző sportszakosztályokban sportolók száma ezzel 65 ezer fővel lett kevesebb.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, a felsorolt adatok egyértelmű választ adnak feltett kérdéseimre. Hazánkban egyszer már – 1921-ben – született sporttörvény, mely jelentős szerepet játszott abban, hogy a gazdasági válság idején is fejlődött a magyar sportélet.
A sport hátrányos területei – az iskolai sport, versenysport – mindig igényelni fogják az állami irányítást, finanszírozást, ennek jogi garanciáit meg kell teremteni. Addig is, amíg más európai országokhoz – Németországhoz, Finnországhoz, Svédországhoz – hasonlóan nálunk is megszületik a sporttörvény, a Parlament elé kerülő különböző törvényekben kell biztosítani a sportélet fennmaradását. Ez az egész Parlament, valamennyiünk felelőssége.
Ha megértjük, s elfogadjuk azt – tanulva a régi görögöktől –, hogy a testkultúra az emberi kultúra része, akkor én remélem, ha ez a Parlament majd törvényhozó munkájával minden téren Európához kívánja felzárkóztatni hazánkat, megérti és támogatja a társadalom egészséges, kiegyensúlyozott életét elősegíteni szándékozó képviselői javaslatokat. Ennek reményében köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
