JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP)
JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP)
JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Szándékomban állt 6 módosító indítványom indoklását elmondani, igazamat bizonyítani, és kérni Önöket, hogy majd amikor arra kerül a sor, szavazzák meg. Nem fogom ezt tenni, és nem azért, mert a Ház elnöke megkért minket, hogy vessük meg magunkban, fontos-e, amit mondani akarunk, vagy nem. Már előtte is így döntöttem, két okból: először, kisebbrészt egy banális okból, mert hogy törvény az is, amit a Parlament 51%-ban szavaz meg – ez ma megtörtént a helyi adókkal. A másik ok – ezt kicsit keserű szájízzel mondom –, harmadik napja hallom, hogy majd mindenki – József Attilával – "Szívén viseli terhünk, gondunk, vállára venni nem bolond", a költségvetést sem, természetesen. Olyan szánalmasan alacsony összegekről volt szó, lett volna szó, amelyekre indítványt kellett beadni, olyan szánalmasan alacsony összegeket kellett volna elfogadni, és nem volt rá fogadókészség, hogy nem akarom mindezt bizonygatni.
Amit Für Lajos miniszter úr elmondott a honvédségről, mindaz hiányzik a hazai kisebbségeknek. Egy dolgot mondok a végén: a szomszédok, szomszédainkhoz fűződő jó kapcsolatok kialakításának – azt hiszem – egyik kulcsa az is, mi történik nálunk a hazai kisebbségekkel. Jó lenne, ha egyszer végre ez is tudatosodna mindannyiunkban. Hadd tegyem hozzá: nem egy erősebb hadsereg fogja ezeket a kapcsolatokat javítani. És az utolsó mondat: a frakció, a szocialista frakció, valóban arra gondolva, hogy igen kevés az idő, és jó lenne befejezni ezt a vitát, többet nem fog szót kérni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
