KÁDÁR BÉLA, DR. a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere:
KÁDÁR BÉLA, DR. a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere:
KÁDÁR BÉLA, DR. a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere: Tekintettel arra, hogy az én tárcám kapott egyes ellenzéki pártokból bizonyos pergőtüzet, úgy gondolom, egy point of order mellett még néhány gondolatot kifejthetnék, ezzel talán takarékosságból a holnapi nap elébe is tudok vágni.
Rendkívül nagy figyelemmel hallgattam az ellenzéki hozzászólásokat, rendkívül nagy elismeréssel adóztam Soós Károly Attila képviselő úr emberi nagyságának, amikor tulajdonképpen elutasított egy olyan költségvetést, amely a madarak csiripelése szerint sokkal közelebb áll az SZDSZ-hez, mint a Kormány egyes fondor lelkű virilistáihoz. (Taps a jobb oldalról.)
Fel szeretném azért vetni, hogy több, alapvető gazdaságfilozófiai kérdésben nyilvánvalóan ez az álláspont nem a jelenlegi magyar realitásokból indul ki. Én nem gondolom azt, hogy Soós Károly Attila úr mint közgazdász hisz a spontán, komplex rendszerváltás lehetőségében, amely nélkülözi a kormányzat tevékenységét. Amennyiben a kormányzatnak szerepe van a jelenlegi komplex modell-, súlypont-, pályaváltásban, akkor szüksége van köztisztviselői karra is. Ha köztisztviselői karra és szolgáltatásokra szükség van, akkor nem foszthatja meg az országot azoktól az eszközöktől, amelyek ennek a tervnek a működéséhez szükségesek. Tulajdonképpen, ami általános kérdés, az az én tárcámat, pontosabban a Befektetési Alap létét kérdőjelezte meg kettős felfogásban.
Én a FIDESZ szónokait mindig nagy várakozással fogadom, hiszen megelőzte őket az a hír, hogy szakmai felkészültségük alapján mindig gazdag a mondanivalójuk. Most egy kicsit megdöbbentem Ungár Klára felszólalásán… (taps középről) …, mert mint a Konjunktúra- és Piackutató Intézet dolgozója szakmailag nyilvánvalóan tájékozott arról, hogy ma a világban könyörtelen verseny folyik a külföldi tőkebefektetések megszerzéséért. Ezt nem lehet bágyadt adókedvezményekkel elintézni. Köztudott dolog, hogy Magyarország az infrastruktúra általános fejlettsége következtében, nemzetközi összehasonlításban nem túl vonzó célpont. A tisztelt ellenzéki pártok is néhány nappal ezelőtt igen nagy szavazattöbbséggel elfogadták a külföldi tőkebefektetések módosításáról szóló kormányzati előterjesztést, tehát úgy fogom fel, tisztában vannak a külföldi tőkebefektetések jelentőségével. Nem sikerül azonban megértenem azt, hogy miért nincsenek tisztában azzal: ehhez valamit tenni is kell, ennek ára is van. Teljes passzivitással, a XIX. századi laissez faire-attitűdökkel ma a világon egy ország sem szerez külföldi tőkebefektetést, de különösen nem Magyarország.
További kérdés. Valamiféle tárca-nagyhatalmi törekvés az, hogy – miként igen tévesen aposztrofálják – a külgazdasági tárca a Pénzügyminisztérium helyett tulajdonosi jogokat gyakorolna a Befektetési Alap felett. Amennyiben elolvasták ennek a Befektetési Alapnak a rendeltetéséről átadott tárca-információkat, akkor tisztában vannak vele, hogy tárcaközi bizottság a Kormány nevében ki fogja alakítani azokat a normatív feltételeket, amelyek keretében a legelőnyösebb feltételeket kínáló külföldi tőkebefektetők ehhez az alaphoz hozzájutnak. Ez nem a tárca monopóliuma, nem a tárca tulajdonában lesz, nem privatizálja a tárca azokat a vállalkozásokat, mint a Suzuki vagy az elkövetkező időben akár az United Technologies – nem akarok más neveket említeni a szóban forgó tárgyalásokról. Ezeknek a létrehozatala egyszerűen lehetetlen kormányzati eszközök nélkül.
Ungár Klára képviselőnő említette, hogy talán hiba van az én számlási készségemmel, mert azt említettem, hogy a kereskedelemfejlesztési és kereskedelempolitikai alap működtetéséhez tulajdonképpen 5,8 milliárd forint szükséges. Az ötmilliárd rendkívüli lefaragás, és ő kiszámította, hogy három és fél milliárd korábbi időszakban az előző kormány által elkötelezett program után is marad még másfél milliárd. Feltételezem, hogy Ungár képviselő asszony figyelt arra az expozéra, amelyet a bizottságban néhány nappal ezelőtt tartani volt szerencsém. Ott nagyon részletesen ki is fejtettem, hogy miről van még szó. Nem csekély mértékben körülbelül 9,5 millió dollár értékben legminimálisabb ráfordítások mellett. Elkötelezés, mert Magyarország vállalta. Tessék beszorozni ezt 1991-ben vagy '92-ben érvényes forint árfolyamok mellett. Az is elkötelezettség, amelyet eddig külföldi tőkebefektetések elősegítésével kapcsolatosan vállaltunk.
Elkötelezettség az, hogy ma már tízezer exporttevékenységet folytató magyar vállalatot, többek között a nemzetközi piacon járatlan kis- és középvállalatot hozzá akarunk segíteni a piaci működéshez annak érdekében, hogy legyen a jövő évben is exportteljesítmény. Hogy tudjuk növelni az exportot, hogy ne kelljen kalapot levéve hitelekért könyörögni? Ez is a magyar szuverenitás része. Ettől akarnak megfosztani minket? Vásárokon, kiállításokon minden civilizált ország meg szokott jelenni. Magyarország is azok közé kíván tartozni. Egy fillért se ilyen célokra? Tudom, hogy a magyar történelemben a radikális liberalizmus bizonyos fogékonyságot tanúsított az egyoldalú fegyverletételek iránt. (Derültség, taps.) Ez nemcsak a honvédelemre vonatkozik.
Szó esett – Békesi képviselő úr jelezte – a biztonsági prioritások listájáról. Az ország biztonsági prioritásai közé nem csak a katonai biztonság tartozik. Nem csak a társadalmi biztonság. Hozzátartozik a külgazdasági biztonság is, mert annak hiánya hoz minket most olyan szorult helyzetbe, hogy egymással vagyunk kénytelenek civakodni százmillió forintokért, ami aláássa a nemzeti közmegegyezés alapját, amivel ki lehetne jutni abból a kátyúból, amibe belekerültünk.
Nagyon kérem a tisztelt Képviselőházat, ellenzéki és kormánypártokat egyaránt, hogy belpolitikai érdekeiken felülemelkedve vizsgálják az ország érdekeit, szíveskedjenek figyelembe venni azt, hogy az ország jövője szempontjából mit jelent az, hogy egyoldalú fegyverletételt teszünk a külgazdasági szférában, megfosztjuk a kormányzatot a külgazdasági stratégia megvalósításának eszközeitől. Aki ezt akarja, az valóban fogadja el az előbb említett két ellenzéki javaslatot! Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps jobbról.)
