NAGY ANDRÁS (SZDSZ)
NAGY ANDRÁS (SZDSZ)
NAGY ANDRÁS (SZDSZ) Köszönöm,Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én sajnos nem tudom ezt a könnyen kivívható szimpátiát kivívni magamnak, hogy visszalépjek a felszólalástól, annál is inkább, miután a téma, amelyről beszélni óhajtok, s amelyről úgy érzem, beszélnem kell, olyan, amelyik a tegnapi nap s a mai nap folyamán többször felmerült, de eléggé egyoldalúan lett eddig megvilágítva, a honvédelem. Egészen konkrétan tehát a honvédelemmel kapcsolatos költségvetési részhez kívánok hozzászólni, s az ehhez kapcsolódó SZDSZ-indítványhoz.
A vita során – úgy bizottsági, mint plenáris ülésen – nemegyszer szóba került már a költségvetés honvédelmet érintő része. Az esetek egy részében – hogy eufemisztikusan fogalmazzak, s kellően körülírjam –, ha fel is ötlött bennünk, illetve előttünk egy madár képe, az nem a galamb volt.
Már a honvédelmi bizottság vitája során is elhangzott, hogy a Honvédség elérkezett teljesítőképessége határához, az összeomlás küszöbére került, a jelenlegi előirányzatból a szintentartás sem teljesíthető, a honvédség emberi és technikai tűrőképessége határán van.
Elhangzott, hogy a hivatásos állomány lassan a létminimum szintjére kerül, az anyagi ellehetetlenülés állapotába került, a technika elavult, és ami még egyáltalán működőképes belőle, talán csak rövid idő kérdése, és nem lesz az.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Meg kell mondanom, hogy a tárca ilyen irányú aggályai jogosak. A jelenlegi költségvetési tervben szereplő összeg valóban nem elegendő még a szintentartásra sem. Most már csak azt kell nekünk itt és most eldöntenünk, hogy mi a feladatunk. Egy elavult struktúrájú, időrágta elképzelésekkel teli, belső szervezési képtelenségekkel és szerkezeti logikátlanságokkal küszködő, recsegő, ropogó hadsereg szintentartása, avagy annak korszerűsítése, és még inkább teljesen új alapokon való újjáépítése-e? Mert az igazi kérdés ez, Hölgyeim és Uraim!
Nem arról van itt szó, hogy mekkora összeget adunk a honvédségnek, hanem arról van szó, hogy ez a honvédség teljes egészében átalakuló struktúrájú lesz vagy sem. Hogy mennyire erről van szó, engedtessék meg konkrét példákkal illusztrálni, mert ezek kemény dolgok, amiket elmondtam. Tudom, most Önök közül nem kevesen fel vannak háborodva, vagy – hogy finoman fogalmazzak – nem veszik jónéven az elhangzottakat. Hogy ne érhessen az a vád, a levegőbe beszélek, egy-két konkrét dolgot szeretnék megemlíteni.
Az egyik sarokpont, s elhangzott már többször, veszélybe kerülhet – amennyiben további megvonások érik a honvédelmet – még a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások eredményeként létrejövő és jelenleg folyamatban levő leépítési terv is. Néhány szót erről a tervről, illetve arról, ez hogyan született, és jelenleg mi ennek a realitása, üzenete.
Két évvel ezelőtt az említett tárgyalások nagy lendületet vettek, és előrelátható volt, hogy eredménnyel is fognak zárulni. Az akkor még MSZMP-irányítás alatt álló Magyar Néphadsereg elébe ment a várható következményeknek és követelményeknek, s megkezdte harcoló csapatainak a "leszervezését". Ez pozitív cselekedet volt akkor is, és ma is annak ítélhető meg. Azonban – s ez a dolog mai napig ható lényege, Uraim – ez a "leszervezés" nem járt és azóta sem jár együtt a honvédség, a hadsereg strukturális átépítésével.
Addig a fő támadási irány volt Nyugat, ezután a fő védekezési irány vált Nyugattá. Magyarul ez annyit jelent: ezt a stratégiát meghatározó filozófia 1990. januárjában még hivatalos álláspont volt. Míg a "csökkentési" terv katonai filozófiája a korábbi politikából következő nyugati ellenségképnek tökéletesen megfelelt, addig a jelenlegi helyzetben gyakorlatilag nem használható.
Meg kell kockáztatnom – még hogyha igen kemény vádak érnek is ezután: mivel a gyorsan változó belpolitikai helyzetben a katonai vezetésnek egyszerűen ideje nem volt arra, hogy új stratégiát dolgozzon ki, kénytelen volt az új politikai vezetésnek ezt a tervet úgy eladni, mintha külön erre és a mostani helyzetre készült volna. Ennyit a tervről és annak "szörnyűséges" következményeiről, ha netán tán nem tudjuk pontosan úgy végrehajtani és akkorra, amikorra a tervek szólnak.
Vessünk egy pillantást egy másik területre, a hivatásos állomány helyzetére. A jövő évben 15 ezerrel lesz kevesebb a sorkatona, ehhez képest a hivatásos állomány csak kismértékben – néhány száz fővel – csökken. Az aránytalanságot csak fokozza, hogy a jóval nagyobb hadseregre méretezett tiszti állománynak jelentős része a központi irányító apparátusokban és annak háttérintézményeiben dolgozik, miközben a csapatok valóban létszámhiánnyal küzdenek. Az irányító apparátusban dolgozó tisztek, akiknek száma a teljes tiszti létszám egyharmadát is meghaladja, többnyire a csapattiszteknél magasabb rendfokozatúak, vagy ha nem is, a fizetésük – a felelősségteljes beosztásukból következően – lényegesen magasabb.
Biztos vagyok abban, hogy meg lehet találni azt a megfelelően humánus, sőt kézenfekvő megoldást, amellyel a megfelelő szolgálati idővel rendelkező tisztek készenléti szolgálatba helyezhetők. Igaz, ez konkrét bérmegtakarítással nem jár. Meg lehet takarítani a bérhez kapcsolódó társadalombiztosítási kiadásokat, amelyeknek mértéke nem csekély. Mindezen túlmenően van még egy lehetőség, lehetőség van arra is, hogy a jelenleg főtiszti és vezérkari tiszti állományban levő tiszteket csapattiszti szolgálatba helyezzék át, ezzel enyhítve a meglévő és – hangsúlyozom, igaz – valóban meglévő létszámhiányt. Ezt a leépítést össze lehet, illetve össze kellene kapcsolni az adminisztratív létszám leépítésével. Jelenleg a tárca költségvetési létszámának több mint 20%-a polgári alkalmazott. Nem azt mondom, hogy az arányokkal van baj, de az tény, hogy a polgári alkalmazottak nagy része adminisztratív és kiszolgáló munkakörben dolgozik, ennek indokoltságát kérdőjelezem meg. Ezt a véleményt alátámasztja, hogy a teljes személyi állománynak szintén 20%-a olyan helyeken szolgál, amelyek nem tartoznak a honvédség hadrendjébe.
További lehetőség a költségek csökkentésére – mint más tárcák vonatkozásában erre már tegnap és a mai nap folyamán nem egy felszólaló utalt – a bevételek növelése. Miből lehet bevételeket teremteni? Erre az előbb a miniszter úr is utalt. A nyugati országrészben nemcsak volt munkásőr-objektumok és elhagyott szovjet laktanyák találhatók, de a diszlokáció kapcsán honvédségi létesítményeket is át lehetne adni az önkormányzatoknak. Könnyen elképzelhető, hogy az érintett önkormányzatok jelenleg nincsenek abban a helyzetben, hogy az ingatlanokért fizetni tudjanak, de már az sem elhanyagolható nyereség, ha az objektumok további őrzésének feladata nem a honvédségre hárul.
Egy további lehetőség: mindenki által sejtett vagy legalábbis félig-meddig tudott dolog, hogy a honvédség raktáraiban hatalmas mennyiségű anyagkészlet van. Engedtessék meg, hogy ezzel az anyagkészlettel kapcsolatban egy katonai szakíró tanulmányából idézzek szó szerint: "A fegyvernemi gazdálkodás szétforgácsolta a költségvetést. Ennek eredményeképpen hiába volt a laktanyában az egyik szakszolgálat raktárában azon anyag, amely a másiknak kellett, az nem tudott róla. Így van kiképzési, páncélos, repülő, híradó, élelmezési, ruházati, egészségügyi felszerelés, szög, kalapács és festék, de nincs senki, aki meg tudná állapítani, hogy ténylegesen miből mennyi van, és hol található." (Közbeszólások: A tárgyra!)
Mindaz, amit elmondok – mint utaltam rá –, azokkal a konkrét módosító indítványokkal kapcsolatos, amelyek arra irányulnak, hogy a honvédség költségvetéséből igenis le lehet és le kell venni, ha egyesek a tárgyra akarnak kérdezni, akkor az SZDSZ 1193-as módosító indítványáról van szó.
Biztos vagyok abban, ha egyszer úgy istenigazából nekiveselkednek a szakértők, még őket magukat is meglepetések érhetik a raktárak felülvizsgálatakor. Én az általam ismert készletek közül csak egyetlenegyet kívánok konkrétan megnevezni, jelesül azt a 22 ezer tábori kórházi ágyat, amely valahol Magyarországon a honvédség raktáraiban található a kapcsolódó felszerelésekkel együtt. Ennek a felszerelésnek létjogosultsága volt a Varsói Szerződés keretében, tekintettel a hadsereg akkori feladataira, de furdal a kíváncsiság, hogy most mi a terv azokkal. Nem tartom valószínűnek, hogy az Öböl felé tartó negyvenegynéhány orvosnak van mindegyikre szüksége. (Zaj a jobb oldalról és derültség a bal oldalról.)
Hölgyeim és Uraim! Én és a frakcióm türelmesen végigvártuk mindazokat a hozzászólásokat, amelyek arra irányultak, hogy elhitessék Önökkel, s megmagyarázzák, miért van szüksége a honvédségnek erre a költségvetésre. Kérek Önöktől még néhány perc türelmet. (Zaj.) Igen, még néhány perc türelmet. El kell mondanom, akármennyire is nem tetszik, mert csak így tudom befejezni. (Zaj és derültség.)
Összefoglalva: a honvédelmi tárca eredeti, 70 milliárd forintos költség feletti igénye csak egy, az idő és a helyzet által meghaladott rendszer továbbélését táplálta volna. A Kormány által biztosítható mintegy 45 milliárd forint viszont csak egy meghaladott rendszer bizonyos részeinek életben tartását biztosítja.
Véleményem szerint, ha egy rendszer bizonyos elemeit és relációit megszüntetik, akkor az nem fog megfelelni a vele szemben támasztott követelményeknek, így további fenntartása céltalanná válik.
Tisztelt Ház! Amennyiben Önök elfogadják az SZDSZ 1193-as számú módosító javaslatában foglaltakat, azzal elérhetik azt a mindenki által áhított célt, hogy a magyar honvédség kényszerítve legyen az új helyzet és politika által megkívánt átszervezésekre, teljes átstrukturálódásra, és ezáltal feleljen meg tökéletesen annak a kialakuló új honvédelmi koncepciónak és doktrínának, amellyel egyébként mindegyik itt ülő párt egyetért.
Hölgyeim és Uraim! Mindezek alapján bármennyire késő az idő, és bármennyire elfáradt mindenki, kérem, hogy egy icipicirit gondolkodjanak el az általam elmondott tényeken – mert hisz tények – és érveken, és majd a szavazáskor úgy nyomják meg a gombot, hogy ez realizálódjon. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)
