LOTZ KÁROLY, DR. gazdasági bizottság előadója:
LOTZ KÁROLY, DR. gazdasági bizottság előadója:
LOTZ KÁROLY, DR. gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A gazdasági bizottság több alkalommal tárgyalta a Központi Műszaki Fejlesztési Alap 11. törvényt, illetve az ehhez kapcsolódó 883. számú módosító törvényt és az ehhez kapcsolódó módosításokat. Mindenekelőtt le kell szögezni – és egyetértünk, úgy gondolom,Mádl miniszter úrral –, hogy a Központi Műszaki Fejlesztési Alap képzést a bizottság módszerében rossznak tartja, és hosszú távon ezzel nem ért egyet. Lehetetlenség az, hogy szemben az összes valamit magára adó műszaki kultúrájú országgal, ahol a költségvetés igen jelentős összegeket tartalmaz, Magyarországon lényegében erre a célra elkülönítetten egy fillér sem jut. Amikor a pénzügyminiszter úr említette, hogy ilyen költségvetést nem akar még egyszer beterjeszteni, bíztam abban, hogy az is szerepel a listáján, hogy a Központi Műszaki Fejlesztési Alap – akárcsak a nyugat-európai országokban – ne egyszerűen adóalapképzésként kerüljön valamilyen formában igen nehezen biztosítva. Hozzáteszem: elég igazságtalanul biztosítva, mert Magyarországon sok olyan vállalat van, amely egyáltalán nem vesz részt ebben, vannak, akik részt vesznek, de nem kapnak vissza semmit belőle. Tehát elég nagy az országos elégedetlenség az ilyen típusú központi műszaki fejlesztési alapképzés ellen. Ezt a rendszert mindenképpen meg kell változtatni 1992-től.
A gazdasági bizottság teljes mértékben egyetértett azzal, hogy 1991-ben ezen nem lehet változtatni, mert ebben az esetben egyetlen fillér sem jut a központi forrásokból a műszaki fejlesztés támogatására pont most, a technológia megújításának korában. Csak szeretnék megemlíteni egy 1989-es adatot. A Német Szövetségi Köztársaság bruttó nemzeti értékének 1%-át, azaz kereken 25 milliárd DM-t fordított a műszaki kultúra támogatására. Ez körülbelül egyharmada a teljes összegnek, amit az NSZK-ban erre költöttek 1989-ben. Ehhez képest egy néhány ezrelékről van szó, amit a magyar bruttó nemzeti értékhez képest a Központi Műszaki Fejlesztési Alap tartalmaz, 4-5 ezrelékről van szó csupán. Tehát megengedhetetlenül alacsony. Ilyen értelemben tehát a gazdasági bizottság azt mondta, hogy 1991-ben ez a rendszer maradjon fenn. Ezzel kapcsolatban több lényeges módosító indítvány érkezett, most a még nem tárgyalt, illetve nem ismertetett módosításokról szeretnék néhány szót szólni.
Elsőként sorrendben nézve az 1190-es számú törvénymódosítás, amelyet hat párt képviselője nyújtott be. Ez a törvénymódosítás lényegében a jelenleginél ésszerűbb elosztást javasol. Ez a nagyon szűkös műszaki fejlesztési alap ma már nem több reálisan nézve, mint 4-5 milliárd forint, hiszen ebből lejön az OTKA, a felsőoktatási alap és feltehetően még bizonyos költségvetési finanszírozások is. Ezért a 6 párt képviselője azt javasolja, hogy az eddigi módszer szűnjön meg, az eddigi rossz felhasználás szűnjön meg, ne történjen meg az ismét, hogy 12-13 címre legyen szétosztva ez a nagyon szűkös alap. Ezek a címek rendkívül rosszul, bizonytalanul és követhetetlenül használják fel ezeket a pénzeket. Az Állami Számvevőszéknek csak egy mondatát idézem – ez önök előtt is ott van – a legnagyobb felhasználó módszereiről: "A műszaki fejlesztési alap pénzforrásainak felhasználása szétforgácsolódott, az alap pénzforrásainak tetemes része elfolyt a K+F területekről. Az alapból egyedül az Ipari Fejlesztési Bankhoz kihelyezett több mint 3 milliárd forint túlnyomó része a kereskedelmi bankok üzletpolitikáját szolgálta." Úgy gondolom, ezt senki nem kívánja a jövőben fenntartani. Ezt szeretné a javaslat egy újabb pályázati rendszer formájában. Csak pályázat útján, végre konkrét fejlesztés megpályázható, végre a magánvállalkozások is szerephez juthatnak, egy újabb alap képződik számukra. Ez a javaslat sikeres volt, hiszen 4 bizottság jóváhagyta, ebből 3 bizottságban egyhangú támogatást kapott.
Az Alkotmányügyi bizottság az 1341-es számú jelentésében egyébként igen jó és egyetértésünkkel bíró szövegpontosítást hajtott végre ezen a javaslaton.
Az 1289-es számú módosító javaslatot tárgyalta a bizottság, amelyet Mádl Ferenc miniszter úr nyújtott be. Szövegpontosításról van szó. Egyhangúlag jóváhagyta a bizottság, mivel összhangot teremt a VÁNYA-val és a külföldi befektetési törvénnyel. Ez szükséges és elfogadható.
Az 1337-es számú javaslat – ugyancsak Mádl Ferenc miniszter úr által benyújtott módosítás – okozza tulajdonképpen a legnagyobb problémát. Itt többféle nézet is van. Ez tartalmazza az 1,8 milliárd forint OTKA-t, az 1 milliárd Felsőoktatási Alap átadást, valamint tartalmazza az 1,3 milliárd forint átcsoportosítását a költségvetésben. El kell mondani, hogy cím nélkül, tehát nem lehet tudni, mire használódik fel. A gazdasági bizottság hosszas vita után végül is úgy döntött, hogy egymilliárd forint átcsoportosításához nem járul hozzá. Azzal indokolja, hogy ezt az igen szűkös műszaki fejlesztési alapot tovább csökkenteni vétek lenne. Olyan csapás lenne ez erre a műszaki fejlesztési alapra, amely még tovább szűkítené a műszaki fejlesztés lehetőségeit. Éppen ezért a gazdasági bizottság az 1358-as számú összegző jelentésében olyan javaslatot tesz, hogy a költségvetés 10. fejezet 4/2. alcímében szereplő befektetési alap hárommilliárdos összegből – melyből 2 milliárd forintot zárolásra javasolt – egymilliárd forint kerüljön átcsoportosításra a költségvetés számára. A Központi Műszaki Fejlesztési Alap pedig átvállalná inkább a Kádár Béla miniszter úrnak gazdasági bizottsághoz címzett levelében jelzett műszaki fejlesztési igényeket. Úgy érezzük, célszerűbb lenne a műszaki fejlesztést egy helyen kezelni, és inkább KMŰFA erre a célra szolgálna, és ehelyett pedig ebből az alapból kerüljön egymilliárd forint átcsoportosításra. Ez volt a gazdasági bizottság végleges javaslata, bizonyos fokig szemben a költségvetési bizottság 1344-es számú jelentésében foglaltakkal.
Ugyanakkor az 1377-es számú, Kormány által beterjesztett módosításból hozzájárult egy ellenszavazattal ahhoz, hogy 300 millió forint átcsoportosításra kerüljön. Többen megindokolták, ez nélkülözhetetlen feladatokat szolgál, mint például a Szabványügyi Hivatal tevékenységének finanszírozása, de más 4-5 olyan intézménynek is, amely most az Európához való csatlakozás küszöbén egyszerűen nélkülözhetetlen. Valóban elképzelhetetlen, hogy ezeknek az intézményeknek a finanszírozására lényegében egy fillér ne szerepeljen a költségvetésben, most amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Ez volt tehát a gazdasági bizottság végső javaslata.
A bizottság nem tudott foglalkozni Lotz Károlynak az 1345-ös számú jelentésével, bár lényegében elfogadta. Itt is a 300 millió forinttal van a vita. Ő is javasolta a teljes meghagyását a KMŰFA-ban.
Ezek lennének azok, amelyeket a gazdasági bizottság megtárgyalt, és a magam, valamint a gazdasági bizottság nevében javasolom, hogy ezekkel a módosításokkal a tisztelt Ház fogadja el a törvénymódosítást. (Taps.)
