ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP)
ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP)
ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom jól, hogy fáradtak és idegesek is vagyunk okkal és joggal. De engedjék meg, hogy néhány gondolatot a munka közben a mezőgazdaságról mégis szóljak. Egyrészt azért, mert nem nagyon került sorra az a rész, amiből élünk, és ezen belül én a mezőgazdaságról néhány gondolatot megemlítenék. Amiből élünk.
Egyik exportnövényünk, legnagyobb exportnövényünk és -termékünk a búza. Hogy is áll itt a dolog? Az amerikai és közös európai búza szovjet kikötői ára 120-130 dollár tonnánként. Az európai országok közül Lengyelország és a Szovjetunió importál, ők hajlandók megfizetni a magyar búzáért is az előbb említett árat. Amennyiben mi más piacra kívánnánk szállítani, akkor csak a tengerentúlon találnánk fizetőképes keresletre, mert más európai piacok, illetve országok önellátóak vagy exportálnak. Így ebből az árból, a 120-130 dollárból tonnánként le kellene vonni a szárazföldi és a tengeri szállítás költségét, mely 50 dollár tonnánként. Így legjobb esetben is 80 dollárt kapnánk tonnánként a búzánkért.
Külön gondot okoz, hogy a Szovjetunió akkor kezd – érthető okok miatt – vásárolni tőlünk, amikor az ő évi termelései elfogynak, és ez a betakarítás után mintegy hat hónap. Azt követően fogadja majd a mi búzánkat, és miután fogadta az árunkat, nyolc hónapot kell hiteleznünk azért, mert a fizetési átfutási idő az ő esetükben ennyi. Erre jelen körülmények között és e költségvetési keretben nem áll egy vas sem rendelkezésünkre, úgy az állami gazdaságok, mint a szövetkezetek és a magángazdálkodók részére sem.
Éppen ezért én 1176-os számú indítványomban – módosító indítványomban – javaslatot tettem a mezőgazdaság támogatásának emelésére. Mert a mezőgazdaság és az élelmiszeripar 1991. évi exportjának támogatására az előirányzott 30 milliárd forint összeget 47 milliárdra javasoltam felemelni.
Tudom, sokan mondhatják, hogy ez szinte képtelenség. Megítélésem szerint viszont ez emelés nélkül nem biztosítható az ágazat exportjának minimális, 1%-os jövedelmezősége sem, hanem számottevő veszteség jelentkezne. Ilyen körülmények között a termelők nem érdekeltek a kivitelben, az ország export-árbevétele csökken. Miközben tehát látszólag biztosítható a költségvetés egyensúlyi állapota, a fizetési mérlegben lesz olyan mértékű kiesés, ami veszélyeztetheti a fizetőképességünk fenntartását is.
Az export csökkenése a mezőgazdaság árbevételének, jövedelmének csökkenését eredményezi. Ez súlyosan hathat vissza a mezőgazdaság reprivatizálására és privatizálására egyaránt. Veszteséges tevékenység nem jelent vonzerőt a falusi lakosság számára, a magánparaszti gazdaság kockázatainak vállalására sem.
A teremelési kedv, a termelés csökkenése kihat a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, de a kapcsolódó ágazatok, a kereskedelem, a szállítás, a kapacitás kihasználatlanságára, a foglalkoztatottságra, egészen a munkanélküliek táborának növeléséig.
El kell döntenünk, mit akarunk a mezőgazdasággal. Az országban tapasztalható általános áremelkedés a mezőgazdaságot is sújtja érthető okok miatt. Mintegy 30-35%-os termelési költségemelkedést egy várható 15%-os leértékelés nem ellensúlyoz, és így a támogatások javasolt növelése részben a költségemelkedés ellensúlyozását szolgálja.
Nemzetközi összehasonlításban a magyar mezőgazdaság támogatása nem magas. Nemzetközileg elfogadott mutatók szerint a közös piaci mezőgazdaság támogatottsági szintje termelési értékre vetítve 35-40%, az Egyesült Államokban 30%, a magyar mezőgazdaságé 10% körül van úgy, hogy a magyar mezőgazdaság és az új-zélandi mezőgazdaság e Földön az a két mezőgazdaság, amely aktív befizető. Emellett ahhoz, hogy az agyonvédett és támogatott nemzetközi mezőnyben állni tudjuk a versenyt, az egyébként keresett és jó minőségűnek elismert termékeinkkel, sajnos, bármennyire tetszik vagy nem, a támogatási versenyben is legalább részben ott kell lennünk. Várható, hogy a különböző szinten folytatott kereskedelempolitikai tárgyalások, a GATT, az EGK eredményeként exportunk versenyfeltételei fokozatosan javulni fognak a jövőben.
A támogatásoknak az előirányzathoz képesti módosítását teszi szükségessé az is, hogy 1991-ben 1990-hez képest a világpiaci árak kisebb csökkenése várható. A korábbi évtizedek ciklikussága arra mutat, hogy átmeneti csökkenés után az árak ismét emelkedni fognak. A megfelelő támogatottsági szint hiányában a termelés visszaesik, és újabb konjunktúra idején a javuló lehetőségeket nem tudjuk majd kihasználni – nem technikai, hanem biológiai okok miatt –, mert a mezőgazdasági termelés szinten tartásához is, nemhogy emeléséhez, több év szükséges.
Összességében tehát mind az ágazat, mind az ország gazdaságának hosszú távú érdekei figyelembevételével javaslom az agrárexport-támogatás előirányzatainak módosítását. Kérem az indítványom támogatását, bár tudom – miután a költségvetési bizottság elnökével nem itt, e házon belül, hanem a folyosón konzultáltam –, gyakorlatilag lehetetlen helyzetbe került a módosító indítványom, ennek ellenére kérem arról a szavazást.
Köszönöm. (Gyér taps.)
