SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Három drámai napot élt át a világ most augusztus második felében. Három napot, amely megrengette a világot. Legalább annyira megrengette, mint ama nevezetes 1917-es tíz nap, amelynek – szeretnénk remélni – ez a három nap záróakkordja volt. Záróakkordja volt annak a korszaknak, amelyet ama 1917-es tíz nap nyitott meg. A Szovjetunió konzervatív, keményvonalas gárdája egy utolsó elkeseredett kísérletet tett, hogy megállítsa a demokratikus fejlődést a Szovjetunióban. Ez a kísérlet, mint mindannyian megkönnyebbüléssel tapasztalhattuk, teljesen összeomlott. Sok oka volt annak, hogy összeomlott. Összeomlott azért, mert a Szovjetunióban is létrejött a szabad sajtó, mert a Szovjetunióban is létrejöttek a szabadság kis körei, mert megjelent a civil kurázsi, az állampolgári bátorság, megjelent a független szellemiség és a független nyilvánosság. Nem kis szerepet játszott mindebben az a tény, hogy a köztársaságoknak és leginkább a legnagyobb és legbefolyásosabb köztársaságnak, az Orosz Köztársaságnak legitim, szabadon választott vezetése volt. Ez a szabadon választott legitim vezetés, élén Borisz Jelcin elnök úrral, most bizonyította be igazán, hogy méltó arra a bizalomra, arra a nagy többségű bizalomra, amivel a köztársasági elnöki tisztre megválasztották.
Ma egyedülálló történelmi esély van a Szovjetunióban a demokratizálódásra. Mindannyian látjuk és tapasztaljuk, hogy forradalmi események zajlanak le. Más országokban évek hosszú sorára húzódott szét az a feladat, amit most napok alatt teljesíthet reményeink szerint az új demokratikus orosz vezetés. Ehhez a munkához szeretnénk a magunk részéről – gondolom a Parlament nevében is – nagyon sok sikert kívánni.
Hölgyeim és Uraim! Azzal a tiszteletteljes javaslattal fordulunk önökhöz, hogy fontolja meg a Magyar Köztársaság Országgyűlése, hogy levélben fordul az Orosz Köztársaság parlamentjéhez, s a levélben kifejezi együttérzését és támogatását, nagyrabecsülését, őszinte nagyrabecsülését az orosz parlamenti képviselőknek, az Orosz Köztársaság demokratikus választott vezetőinek. Ebben a levélben szükséges leszögezni, hogy a magyar nép sohasem az orosz népet tekintette az ellenségének, soha nem azt tekintette elnyomójának, hanem a szovjet rendszert, a szovjet birodalmat. Ebben a levélben szükséges kifejezni azt, hogy Magyarország a maga szerény eszközeivel képes és hajlandó megadni azt az erkölcsi és politikai támogatást a jogállamiság kiépítéséhez, a piacgazdaság megteremtésén tapasztalataink átadását mindahhoz, hogy demokratikus állam jöjjön létre a Szovjetunióban.
Világossá kell tennünk, hogy a posztkommunista demokratizálódó Orosz Köztársaság, Oroszország immáron partnere lehet Magyarországnak. Igazi egyenjogú barátság jöhet létre a két ország között.
Szükséges továbbá leszögezni azt is – nagyon örvendenék, ha a magyar Parlament ehhez hozzájárulását adná –, hogy mi magyar demokraták, akik itt ülünk ebben a teremben, valamennyiünknek tudnunk kell, hogy szabadságunkat és kivívott függetlenségünket csak részben köszönhetjük önmagunk erőfeszítéseinek. Talán nem lehetett volna ilyen gyorsan és könnyen sikeres az a vállalkozás, amelynek eredményeképpen a Szovjetunióban, s azon belül is elsősorban az Orosz Köztársaságban nem lettek volna demokratikus erők, nem lettek volna nemzeti mozgalmak, nem indult volna meg egy változás és fejlődés. Éppen ezért szükséges, hogy ezúton is köszönetet mondjunk azoknak, akik ezeket a demokratikus erőket vezetik, akik a demokrácia értékének és érzésének köszönhetik befolyásukat, hatalmukat. Sok sikert szükséges kívánnunk az Orosz Köztársaság képviselőinek, vezetőinek.
Végezetül és utoljára: a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fiatal Demokraták Szövetsége közösen egy határozati javaslatot terjesztett Országgyűlésünk elé. E határozati javaslat a három balti köztársaság: Észtország, Lettország, Litvánia haladéktalan diplomácia elismerését kéri. (Taps.) E határozati javaslat részletes indoklását Rockenbauer Zoltán, fideszes képviselőtársam fogja elmondani, én csak néhány mondatot szeretnék ehhez hozzáfűzni.
Örömmel hallottuk, ami elhangzott a miniszterelnök úr szavaiból. Úgy érezzük, hogy nem kell a meggyőzés különleges eszközeihez folyamodni, ha el akarjuk nyerni az önök egyetértését, Hölgyeim és Uraim, ehhez a határozattervezethez. Nem látjuk okát annak, hogy miért várnánk egy hetet, két hetet. Amennyit az az eljárás igényel, amelyről a miniszterelnök úr beszélt, úgy érezzük, hogy ebben a helyzetben, amikor azok, akik méltóak bizalmunkra és tiszteletünkre az Orosz Köztársaságban, így például Borisz Jelcin, már elismerték e három köztársaság függetlenségét. A demokratikus országok közül jó néhány már elismerte a három ország függetlenségét, s ehhez nap mint nap újak fognak csatlakozni. Azt hiszem, hogy ebben a helyzetben feltétlenül fontos, hogy Magyarország az elsők között legyen. Ez történelmi és erkölcsi kötelességünk, amiről nem mondhatunk le.
Bízom abban, hogy amikor holnap a napirend megtárgyalása során önök elé kerül a határozati javaslattervezet, s meghallgathatják Rockenbauer Zoltán érveit, nem tudom, hogy szükségünk lesz-e hoszszabb érvelésre azért, hogy egyetértésüket fejezhessék ki, akkor mindannyian megadják ezt a támogatást a balti népeknek. Nagyon bízom abban, hogy mindannyiunk szívéből szólhattam. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
