SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Urak! Állandó téma a Parlament előtt a kötelező biztosítás, és bár úgy tűnik, ezek szerint néhány félreértés még mindig van ezzel kapcsolatban. Annak ellenére van ezzel kapcsolatban félreértés, hogy a múltkori kérdés után a képviselő urak és a Pénzügyminisztérium képviselői konzultáltak egymással, minden szükséges adatot átadtunk, betekinthettek a képviselő urak ezekbe a kérdésekbe.
Ennek ellenére megismételnék néhány adatot: 1989-ben 4,7 milliárd volt a kárfizetés összege. 1990-ben 8,7 milliárd. Ezek a kifizetések nemcsak a gépjármű kárköltségeiből adódtak, hanem munkadíjakból, járadékokból és egyéb vagyoni károkból is.
1991-ben a biztosítók 17-18 milliárd kárfizetéssel számoltak tervként vagy prognózisként. A több mint kétszeres növekedésnek nyilván számos oka van, de szeretném előrebocsátani, hogy rendkívül bizonytalan mindezeknek a becslése, ezért önmagában az a konstrukció, amely azt biztosítja, hogy ebből az üzletágból nem tehetnek nyereségre szert a biztosítók, hanem vissza kell forgatniuk a biztosítottaknak, a bizonytalansági tényezőknek a kiküszöbölésére legalább bizonyos mértékű garanciát adnak.
Ennek ellenére szeretném megemlíteni, hogy örvendetes módon változóban van a gépkocsipark, sokkal jelentősebb értékű gépkocsik szaladnak az ország közútjain. Hasonló hatása van annak, hogy a gépkocsi-alkatrészárak mind a két relációból bejövő gépkocsiknál jelentősen eltérnek az 1989-es árszinttől.
Hozzá kell tenni a szervizköltségek és szolgáltatások díjának elmúlt két évben történt változását, amelyek bizonyos mértékben indokolják, hogy a kárkifizetés nő. Meg kell említenem azt is, hogy több mint 12 ezer járadékfizetéses is ott van azok között, akiket az elkövetkező bevételekből kell pótolni.
Hangsúlyozni szeretném, hogy mechanizmus van arra a kormányrendelet alapján, hogy állandó kontroll alatt legyen a biztosítók ilyen irányú tevékenységének jövedelmezősége. Arra is törekvés van, hogy biztosítható legyen: ebből az üzletágból származó jövedelem visszaperegjen azokhoz, akik biztosítottak.
A második kérdésükkel kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy a Kormány tervezett rendelete tartalmazza azt a lehetőséget, hogy havi biztosítási díjra álljon át a biztosító. Úgy tapasztalható, a bevezetés meglehetősen bonyolult átállásának évében erre nem nagyon vállalkoztak, de a lehetőségük megvan, s gondolom, meglesz a módja annak, hogy erre az elkövetkező évben válaszoljanak.
Amit a kérdés burkoltan tartalmaz, hogy szociális szempontokat kell-e figyelembe venni a biztosítási díj kialakításakor, úgy gondolom, ezzel kapcsolatban elég határozott lehet az álláspontunk abban a tekintetben, nem valószínű, hogy azért kellene a gazdagokat más biztosítási díjjal terhelni, hogy a szegények autózhassanak. Önmagában a veszélyes üzem ténye az, ami szükségessé teszi a biztosítási rendszer bevezetését.
Én úgy gondolom, hogy ez a most kialakuló új rendszer konform a működő országok hasonló gyakorlatával, és tisztelettel kérem a képviselő urakat és hölgyeket, támogassák azt, hogy erre az Európában bevett és szokásos biztosítási rendszerre zökkenő nélkül át tudjunk állni. Köszönöm. (Szórványos taps.)
