MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP)
MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP)
MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most már lesz végre szövetkezeti törvényünk, most már csak az a kérdés, hogy népünk hogyan tud majd élni ezzel a törvénnyel. Hát ami megvan, azt könnyű felosztani. De én arra gondolok, ami nincs. Gondolok az értékesítő szövetkezetekre, gondolok a feldolgozóipari szövetkezetekre, amelyek 945-től 47-ig, abban a képzelt szabad világban alakultak.
Népünk igenis alkalmas arra, hogy komoly értékesítő szövetkezeteket hozzon létre. Hogy többet ne említsek, hadd említsem meg a szabadszállási értékesítő szövetkezetét az ottani gazdáknak. Egy pálinka-, szeszfőzdéből indultak el, ez volt az alaptőke, az induló, és lett a szövetkezetnek gabonaosztálya, később borosztálya, sőt tollosztálya is. Ez a szövetkezet nem tartozott egyetlen központhoz sem, teljesen önálló volt, és annak köszönhette a létét, hogy volt egy nagyszerű, szövetkezeti gondolattól megszállott ember, Farkas Ignác – sajnos nem él már –, aki az egészet összetartotta. Olyan osztalékpolitikát folytattak, hogy annyi pénzük volt a szövetkezeti tagoknak, hogy amikor Farkas Ignác azt mondotta, hogy márpedig Petőfi Sándor nem Kiskőrösön született, hanem Szabadszálláson, adják össze a pénzt a mellszoborra, egy este összeadták a szövetkezeti tagok a mellszoborra való pénzt. (Szórványos taps.) Ma is ott áll Petőfi Sándor mellszobra a szüleinek a háza helyén, Szabadszálláson.
Egy másik olyan szövetkezet volt, amely szintén nagyon időálló volt, a jászfényszarusi kisgazdák szövetkezete, amelyet a végzős egyetemi hallgatók csináltak szüleik javára. S amikor †989 tavaszán ismét megjelentem ott, a helybéli öreg, volt szövetkezeti tag azt mondotta, hogy a szövetkezet egészen az utolsó percig élt és dolgozott, amíg csak meg nem tudták, hogy Rákosiék be akarják olvasztani. Tudniillik Rákosiék semmiképpen nem tűrték el azt, hogy a termelőknek értékesítő és ipari földolgozó szövetkezetük legyen. Nekik az volt a véleményük, hogy ez már állami feladat, nehogy a termelők elburzsujosodjanak.
Aztán egy nagyon fontos vállalkozást kívánok még megemlíteni, amely Szolnok megyében, Nagykörűben jött létre, egy rizstermelő vállalkozás. Az ottani fiatal kisgazdák alapították, egy néhány szakelőadásom után rizstermelő-szövetkezet, illetve vállalkozást csináltak. Bérbe vették a tagoktól, illetve a földterület tulajdonosaitól egy mázsa rizsért a szikes földeket. És ennek az volt a nagyon nagy jelentősége – és ez most is aktuális lenne –, hogy amikor összeadták a pénzüket azok, akik a mezőgazdaságban ezt megtermelték, illetve onnan kinyerték, mérnököt fogadtak, aki megtervezte a telepet, munkásokat, kubikosokat szerződtettek, akik munkához jutottak. És az eredmény az lett – én †948 június végén jártam ott –, boldogan mondták a község lakói, hogy ez a vállalkozás olyan forgalmat, olyan életet indított el, föllendült a szabóipar, föllendült a cipészipar, a kocsma is föllendült… (szórványos derültség), tehát hasznos volt. (Derültség)
Most az a kérdés, lesznek-e most olyan megszállott emberek, akik összefogják a termelőket. Mert le kívánom szögezni, addig a mezőgazdasági termelő nem lesz ura a helyzetnek, amíg nem rendelkezik olyan értékesítő és olyan földolgozó szövetkezetekkel, amelyek a fölöslegét tartósítható állapotba teszik. Az a többi, hogy majd lesz agrárpiaci rendtartás meg sok minden még, az csak tűzoltás. Itt nekünk arra kell helyezni a fő súlyt, hogy a termelő, mint ahogy az északi államokban is, de legutóbb Tirolban jártunk, ott is azt mondották, egyénileg gazdálkodnak az emberek, egyénileg csinálják az állattenyésztést, de mindenki tagja valami értékesítő vagy földolgozó szövetkezetnek.
Ahhoz tehát kettő kell, hogy ez – hogy úgy mondjam – minél előbb beinduljon. Az egyik: legyenek jól kiképzett szövetkezei szervezők. A másik pedig az, hogy népünk bízzon a stabilizációban. Magyarországon az embereknek van pénzük, volna pénzük ahhoz, hogy komoly tőkésítés induljon meg, de ehhez ez a bizalom, ez a hit kell. Sajnos amíg a tévé képernyőjén egymás után jelennek meg a stabilizáció szempontjából negatív figurák, az egyik a Parlament szétverését helyezi kilátásba, a másik gyorsan megjegyzi, hogy hamarosan átveszi demokratikus úton a hatalmat – ehhez el kell mondanom, hogy ilyenkor az emberek Rákosira emlékeznek. De el kell mondanom, hogy Rákosinak azért sikerült az az úgynevezett demokratikus úton való hatalomátvétel, mert ahhoz először is kreáltak egy összeesküvési pert, amikor a kisgazdapárt, parasztpárt lelkét becsukták a börtönbe, elrabolták Kovács Bélát, Nagy Ferencet arra kényszerítették, hogy a svájci-osztrák határon gyermeke átadása ellenében mondjon le stb. (Zaj.) Én csak azért mondom ezt, hogy megnyugtassam a közvéleményt, ilyen most már nem fog előfordulni, és nyugodtan nekiláthatnak az emberek a szövetkezetek szervezésének.
A Kisgazda Párt egyébként módosító indítványokat adott be, de ezt majd a részletes vita alkalmával kívánom elmondani. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
