ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP)
ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP)
ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy elsőként Cséfalvay Gyula bácsinak a felszólalására reagáljak, amit tegnap megtett, egyetlen egy apróság erejéig a közbirtokossággal kapcsolatban. Ugyanis kétféle közbirtokosság létezett. Az egyik közbirtokosság az volt, amikor az önkormányzaté volt maga a föld, tehát úgy a tejszövetkezetnél, mint más formáknál. Ott tehát nem természetes személyek társulásából alakult meg a tulajdon, hanem magáé a településé volt. A másik közbirtokossági forma pedig, amikor természetes személyek tulajdonukkal társulva hívtak életre egy közös legelőt vagy bármi mást. Például erdőbirtokosság és hasonló, vagy éppen a tejszövetkezet.
Ezt azért tartottam fontosnak elmondani – ő bizonyára ezt nálam sokkal jobban tudta és ismerte –, csakhogy arányaiban Magyarországon sajnos nem a természetes személyek által életre hívott közbirtokosságok voltak többségben, így erre is tekintettel kell lennünk majd a jövőben.
A következő része a termelőszövetkezetekkel kapcsolatban. Több képviselőtársam részéről felmerült – ha nem is itt a plenáris ülésen –, hogy egyáltalán az erőszakkal életre hívott, kolhoz típusú szövetkezeteknek lehet-e, kell-e, hogy jogutódja legyen. Tudom jól, sokak szemében ez költői kérdés, de felmerült. Másrészről, hogy munkásszövetkezetek voltak-e a termelőszövetkezetek, mint ahogyan az tegnap elhangzott, vagy azok ma is, vagy pedig néhány munkáltató által dolgoztatott emberek szövetkezete? Ez – tudom – részletkérdés, de nem mindegy. Én úgy hiszem, néhány lényeges kérdéssel viszont mégis érdemes foglalkozni.
Az egyik az én megközelítésemben, hogy a vagyonfelosztás hogyan, mikor és kiket érintsen. Másfelől: mi legyen azzal a földdel, amit a kárpótlás során nem kapnak vissza az igénylők, a meg nem váltott földek után még megmarad. Harmadrészről: mi legyen a bankok szerepe a szövetkezeti vagyon nevesítése során. S végezetül a kockázatviselés. Hogy mennyi közös vagyon maradjon, maradjon-e vagy sem?
Először is a vagyonfelosztásról. Én úgy emlékszem – gyerekként ugyan –, hogy amikor a szüleink önként és dalolva aláírták a belépési nyilatkozatot, akkor annak a belépési nyilatkozatnak a hátulján az esetek többségében feltüntették, hogy mit vittek be a termelőszövetkezetbe. Nemcsak a földre utalok itt, hanem a cséplőgépre, a lóra, a vetőgépre és minden már termelőeszközre. Tehát volt egy alapítói vagyon, amit az emberek összeadtak. Majd ezt követően egy végzett munka és a végzett munkából visszamaradt vagyonrész. Tehát én úgy vélem, hogy egyfelől az alapítói tőke, másfelől az ott elvégzett munka eredménye az a szövetkezeti vagyon alapvetően, ami most együtt van. Én úgy vélem, hogy miután nagyon nehéz megmondani, hogy milyen részarányban szerepelt az alapítói tőke a jelenlegi gazdasági vagyoni helyzetben és milyen arányban a végzett munka, így az lenne etikus és tisztességes, hogy felét a végzett munka, másik felét az alapítói tőke arányában kell odaadni a termelőszövetkezeti tagoknak, az alapítóknak és azok törvényes örököseinek. Természetesen ebbe a körbe beletartozik az is, ha valaki 5 vagy 10 évet termelőszövetkezeti agronómusként, gépészként vagy más szakma képviselőjeként egy-egy gazdaságban ledolgozott, mert a munkában eltöltött évek az ő esetében is figyelemre méltatásra kell hogy kerüljenek.
Következő rész, hogy mi legyen a visszamaradt földdel. Mert mint tudjuk, a földnek több mint 30%-át nem váltották meg. Az megvan most is és természetes személyek a tulajdonosai. Azzal különösebb gond nincs. A kárpótlásra jogosultak az árverés során megszerzik a földtulajdont, de mikor mindezt lerendeztük, még mindig marad vissza föld. És innen kezd érdekessé válni a dolog. Miért? Azért mert ha a vagyonjegyet megkapja mindenki, és mint tudjuk, jónéhányan már az 50%-os vagyonnevesítést megcsinálták még azelőtt, mielőtt a munkában eltöltött évek száma számított volna, tehát a felvett fizetés alapján, így már eleve rendelkeznek egy jelentős vagyonjeggyel, most még majd kapnak hozzá, és szépen bejelentkeznek a földre, és mindjárt szereznek néhány száz hektár termőföld tulajdont. Így a falu életterét néhány tíz ember kisajátíthatja. Kérdezem, akarjuk-e ezt vagy sem? Tehát mindenképpen szerencsésnek tartanám azt, hogy a törvény kapcsán maximáljuk, hogy mennyi az a termőföld, amit árverés során szövetkezeti vagyonjeggyel egy állampolgár megszerezhet.
Most a bankok szerepét. (Közbeszólás.) Elnézést, nem értettem. (Juhász Pál: A kárpótlás során korlátlanul lehet földtulajdont szerezni.) Na most pillanat: a kárpótlási jegynél azért nincs probléma, mert az ezer aranykorona az maximált, és a kárpótlási jegynél pénzzel nem lehet társulni, és nem lehet az árverésnél még kiegészíteni a kárpótlási jegyet, de a szövetkezeti átalakulási törvényben viszont benne van, hogy nemcsak tsz vagyonjeggyel lehet az árverésen megjelenni, hanem készpénzzel. És itt kezdődik a gond és a probléma. És ott kezdődik a gond és a probléma, hogy a földtörvényünkben nincs maximálva ma Magyarországon a birtokmaximum. És ismét lehetnek ezer holdas nagybirtokosok. Itt a gond. (Orbán Viktor közbeszólása: Bár már lennének!)
Nos, a bankok szerepe. Miért említem ezt? Azért említem ezt, mert ha alaposan megnézzük a törvénytervezetet, akkor bizony kiderül, hogy néhány bank vagy esetleg bankár megakadályozhatja a termelőszövetkezeti vagyon tulajdonba adását. És pedig azért, mert miután a hitelezőknek ezt a lehetőséget megadtuk vagy megadjuk esetleg, akkor az általunk meghatározott határidőn túl is még fenntarthatják a bankáraink a kolhoz típusú szövetkezeteket. Tessék megnézni!
A következő rész a kockázatviselés. Miért fontos ez? Azért fontos, mert annak idején l960-ban valakik eldöntötték, hogy 20%-os fenoszát – tehát fel nem osztható szövetkezeti alapot – kell életre hívni. Meg is tették, és íme, mi lett az eredménye, egy gólem, ami a nyakunkra szakadt. Kérdezem, kell-e, indokolt-e most ismét elővenni a 10%-os fel nem osztható szövetkezeti alapot?
Úgy vélem, nincs semmi akadálya, hogy a szövetkezet tagjai egymásért kockázatot vállaljanak. Igen ám, de nem úgy, hogy visszatartjuk a vagyont, és továbbra is fenntartunk egy vagyonkezelőt, hanem úgy, hogy a természetes személyek eldöntik, hogy ki milyen vagyonrészt ad be erre a célra, és majd ők jelölik ki annak az útját és a módját, hogy ki mikor, hogyan és mire használhatja azt fel.
Még egy apróság. A termelőszövetkezeti vezetők többsége nem nagyon szokott hozzá az elmúlt évtizedek során a polgári jogi felelősségvállaláshoz. Én remélem, hogy most e törvény elfogadása után hozzásegítjük őket ehhez. Köszönöm szépen. (Taps.)
